Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Erdélyi Lajos: A háromszéki nyelvjárásról 309

A HÁROMSZÉKI NYELVJÁRÁSRÓL. 335 is a zártabb, magasabban képzett középső nyelvállású hangzókat kedveli, mint az előbbi, s részben kivált a hegy alatt az Orbai. Az alsó nyelvállású hangzókra nézve már külömbség észlelhető, a mennyiben az ajkak nagyobb zártságával képzett hangzókkal itt kisebb mértékben találkozunk, mint amazokban, kivált a Kezdi északkeleti részében. E tekintetben inkább az alsósepsivel egyezik; Fotosmartonos (érdekes, hogy Kézdiben is többek közt Martonos) lakói használják azokat nagyobb mértékben. Itt az q, és á is gyakori, pl. látom, várjuk, jaj, Mái ájja stb. VI. E tájszólással párhuzamosan túl a hegyeken Erdővidék azon részén, a mely megyénkhez tartozik, a régi Miklósvárszéken, a mai miklósvári járás északi felén egy más tájszólás következik, a melyet leghelyesebben miklósvárszéki tájszólásnak nevezhetünk, mivel az a régi székkel egy területű, s ha a mai viszonyokhoz ragaszkodva, «miklósvárjárási» jelzővel illetnők, nagyítnánk és esetleg félreértésre adnánk okot. Mert a járás lennebb nyúlik. E tájszólásunk ismét az előbbihez áll legközelebb, mely vele szomszédságban van, s így vele együtt a szentlélek-peselnekihez. Északnyugati szélén, mint fennebb láttuk, némi udvarhelymegyei hatást is mutat, mégpedig a szomszéd homoródi nyelvjárás hatását; de táj szólásunknak is van hatása amarra. Hogy röviden áttekinthessük e táj szólásunknak is a hangrendszerben érvényesülő jellemző sajátságait: a magánhangzók közt a felső nyelvállásúak általában úgy használtatnak mint a két előbbi tájszólásban; tehát hosszú í, ú, ű van akárhányszor a rövidek helyett is. A középső nyelvállással képezettek közül a hosszúakról (é, ó, Ö) ugyanaz mondható, a mi az előbbi tájszólásokra; vagyis a szentlélek-peselneki és felsősepsire nézve. Ugyanígy itt is csak ritkábban használtatnak rendes köznyelvi képzéssel; inkább széles ejtésű és zártabb vagy éppen diftongizált változataik járják, mégpedig ugyanazok, mint ott. E tekintetben azonban észleletem szerint a tájszólás két egymástól nem szorosan elkülönítendő, de bizonyos tekintetben mégis külömböző részre oszlik, a menynyiben a felső részen Nagybaczon, Bodos, Száraz-Ajta, Zalánpatak, Bárót és Köpecz nyelvében a diftongusok elmosódottabbak, mint Miklósvár, Nagyajta és Bölön lakói beszédében, mely amannál