Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)
Tanulmányok - Erdélyi Lajos: A háromszéki nyelvjárásról 309
334 ERDÉLYI LAJOS. Az é, ó, ö középső nyelvállású hosszú hangzókat e tájszólásban is csak nagy ritkán ejtik olyanformán, mint a köznyelvben, szűken. Kendesen a széles ejtésű vagy diftongizált változatokat ejtik helyettük. Tehát pl. szép v. sze*p, örökkeé, mett? (miért), éjjen (éljen), szcfill (szóll), k'ö v. k&í és nyíltabban is km ő*) stb. Kivált egyes községekben itt is elég tisztán hallhatók a széles ejtésű és a kettőshangzók, még műveltebbeknél is, főként hangosabb beszédben. E tekintetben Árkos, Káinok, kivált pedig a tájszólás közepén Etfalva, Bodok, Zalán, Oltszem, Málnás ós Mikóújfalu lakói említendők; közülük különösen a bodokiak, oltszemiek emlegetettek az egész megyében. Gidófalván, Fotosmartonoson és Angyaloson, melyek mintegy átmenetet képeznek az alsósepsi tájszólás és e közt, kettős hangzók nincsenek, de a szóles ejtésű és zártabb hosszú hangzók már feltünedeznek Angyaloson is, s kivált már Gidófalván. A rövid hangzóknak szótagzáró liquidák előtt hallható s pótlónyújtás következtében történő meghosszabbodásánál pedig az ó ós ó'-nél ugyanazzal a jelenséggel találkozunk itt is, mint az előbbi tájszólásban s mint az előbbi hosszú hangzóknál, kivéve az átmeneti községeket, melyek e tekintetben az alsósepsi tájszólással tartanak. Az e kisebb körű, mint az Orbai hegyalji részében és az előbbi tájszólásban. Nevezetesen itt általában le, te, nem, ne, se nyilt e-vel használatosak; bár ezzel szemben helylyel-közzel a köznyelvben is e-vel használt lehet stb. mellett afféléket is lehet hallani, mint: cseléd. Az r előtt egyes községekben meg itt is nyilt e-t az e helyett pl. Hérczeg, czihér stb. (Káinok). De általában e tájszólás *) Megjegyzendő, hogy e kettős hangzókat, valamint az előbbi és következő tájszólás kettős hangzóit a régi jelölés szerint e é, a ó, «ó'-vel jelölhetnők s STEUER is ilyenformán jelölte némi módosítással (A székely diftongusok Nyr. 22.). Ujabban azonban HORGER (Nyelvjárási jegyzetek, Nyr. 1903. és többi czikkeiben) pontosabb fonetikai jelöléssel ei, óu, öü, majd ei, ö%, öü-vel jelöli, az óu mellett an-i is jelezve (Nyr. 32 : 559.). Laikusok a hangzás után ma is azt a régibb jelölést használnák — mint tapasztaltam — s van annak is alapja. Én azonban itt addig is, míg e kettőshangzókat tárgyalom, a HoRGER-féle újabb jelöléseket alkalmazom; megjegyezve azonban, hogy csakugyan sokszor nehéz e diftongusokat pontosan visszaadni s öu ejtés helyett Háromszéken is eme pontokon éppen találkozni a% (aó) sőt al, eg és «o nyíltabb ejtéssel is.
