Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Melich János: A magyar szótárirodalom - III. 24

A MAGYAR SZÓTÁRIEODALOM. 33 korra a Hortularium magyar szavai következnek (vö. u. o. 5. L). E szerint SZAMOTA e glosszákat régebbieknek tartja a XV. század első feléből származó Ehrenfeld-kódexnél. Mi is azt hiszszük, hogy a Hortularium magyar glosszái a XV. század első feléből valók, s ezt, minthogy az eredeti kéziratot nem láttuk s így palseographiailag nem szólhatunk a kérdéshez, a következő helyesírási bizonyítékok alapján valljuk (vö. SZAMOTA, 5, 6. 1.); a) A glosszákban az ö és ö hang ew-val van írva (vö. welew, luczfenew, gabonafew, tewlfa, ewl, ewren,• mai ü, ü, régibb ö, ö: kezerew, teperteic, chepew, kecche chechew zele), tehát úgy mint az Ehrenfeld-kódexben (vö. ZOLNAI, Nyelveml. 94. 1. is). Megtaláljuk azonban a régibb jelölést t. i. az u-t, w-t is, pl. euezw, nemese, kwjnen, kuteieyze, feketw, elyw esetleg = elyö, mai ölyü). 2. A glosszákban a cs és ez hang c-vel (kecchechechew zele, acetes éden), ch-y&l (chyger, chypke bokor, pachir, chaturna, tolmach (kétszer), virich, kecche chechew zele, chepew; biboch, bibech (= bíbic), chy-val (\fismachycha, kechyka allo, fachyan), cs-vel (csath) s csak egyszer van oz-vel jelölve (luezíenew). Az Ehrenfeld-kódex a cs és ez hangot az-vei írja (vö. ZOLNAI, Nyelveml. 94. 1. is). Mivel a cs hang jelölése történetében a ez jelölés a c, eh, chy jelöléssel szemben újabb keletű, a fentebbi adatok is a mellett szólnak, hogy a Hortularium glosszái régebbiek az Ehrenfeld-kódex kéziratánál s így joggal írhatta SZAMOTA, hogy korra a Schlágli Szójegyzék után jönnek, mely utóbbi nézetünk szerint 1415 előttről való. A glosszákból hangtani tekintetben a következőket emelem ki: 1. A mai o hang helyén u betűt találunk a solyum, vgurca alakokban, ellenben a mai a hang helyén sehol sincs a régi o irás. Ellenkezőleg itt már nyoma van, hogy az etimologikus a-ból a XV. század folyamán sok esetben o lett (vö. mondola fa, kalonga). 2. A mai e helyén egy esetben a hangot találunk, s ez az nacetes eden» adat. A szláv ocbiT»-ből nyelvünkben szabály szerint *oczit, *oczét, *aczét s ebből eczet lett. Nem lehetetlen, hogy az acetes alak ezt a régi s eddig másunnan ki nem mutatott alakot tükrözteti vissza. De nincs kizárva, hogy dunántúli nyelvjárási sajátság. Ugyanis & fövenyes szó is, régi fövenyes afauenes hel»nek van írva, s itt az a nem lehet etymologiai értékű. Mindent összefoglalva, a Hortularium magyar glosszái a Nyelvtudományi Közlemények. XXXVI. 3