Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Erdélyi Lajos: A háromszéki nyelvjárásról 309

A HÁROMSZBKI NYELVJÁRÁSRÓL. 321 Ezek után mintegy átmenetül a tulajdonképpeni tárgyalásra, lássuk először is nyelvjárásunk területét és árnyalatait. Nyelvjárásaink felosztására és területére nézve legújabban HORGER azt a tapasztalatból merített nyilatkozatot tette, hogy a magyar nyelvterületet bár csak megközelítően pontosan elhatárolt nyelvjárásokra felosztani teljességgel lehetetlen; tulajdonképpen csak az egyes nyelvjárási sajátságok elterjedését lehet pontosan meghatározni. A rövidség okáért beszélhetünk ugyan ezentúl is ilyen vagy olyan nyelvjárásról, de tudományos fontosságot az ilyen nagyjából való osztályozásnak nem lehet tulajdonítani (M. Nyelv 1 : 447.). A nélkül, hogy e nyilatkozatot egészen kétségbe vonnók — hisz bizonyos fokig természetes, bár kissé túlzott álláspont (mire nézve vö. BALASSÁÍ is Nyelvtudomány ez. új folyóirat 60—61. 1.) — mint látni fogjuk, beszélhetünk «háromszéki nyelvjárásról» továbbra is; sőt a megye fekvése s a történet alapján, természeti és politikai okok alapján tudományosan is, — ha vannak is közösségei nyelvjárásunknak egyes más székely nyelvjárásokkal. — E nyelvjárás területét pedig STEUER a székely nyelvjárások térképén (Nyr. 22 : 256. 1. melléklet) hangtani alapon úgy jelöli ki, hogy északi részén azt a vidéket, mely az Oltnak megyénk területére lépésétől egy félkörben Bereczkig húzódik (vö. STEUER említett térképét megyénk térképével és ld. térképünket), az alcsiki nyelvjáráshoz veszi; az északnyugati részen pedig egy kisebb darabot, melyen Bárót, Bodos és Nagybaczon fekszik, a Homoródi nyelvjárásba kerít. Azonban utánjárásom szerint mindkét esetben helytelenül. Az északi részen ugyanis Bükszád, Peselnek, Szárazpatak, Kiskászon és Szentlélek nyelve egyezik ugyan annyiban az alcsiki nyelvjárással, hogy amott is vannak kettőshangzók, mint emitt, mégpedig e

é,

a

ó, °ó\

újabban pontosabban jelölve I*, <$, ö* (HORGER, MNyv. id. h. 448.), valamint hosszú í, ú, ű is; de e községek táj szólása is külömbözik az alcsikitól egyben-másban. Hogy e külömbségek közül csak egy párt említsek, míg az alcsiki nyelvjárásban, mint a többi csíkiakban is, a bogár, madár, szekér, fedél, levél, vereb-íéle alakok általánosak, addig e háromszéki községekben, mint általában az egész Háromszéken, nem; s a Nyelvtudományi Közlemények. XXXVI. 22