Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Melich János: A magyar szótárirodalom - III. 24

92 MELICH JÁNOS. pedig BALBUS.*) Ebbe a kózirati latin ábéczés. tehát szótári Hortulariumba, oldalt összesen 130 magyar glossza van beírva, a melyeket SZAMOTA ISTVÁN «A Schlágli magyar szójegyzék. Budapest 1894» czímű műve 91—96. lapján ezzel a czímmel közölt: «A «Hortulariumban»> előforduló magyar szavak». Én e gloszszákat szótáraink csoportjában tárgyalom, mert a latin mű, a melybe írva vannak, latin szótár (vö. ZOLNAI, Nyelveml. Budapest 1905. 3.1.). Hogy kitől valók ezek a bejegyzések, azt nem tudjuk; arra azonban meg tudunk felelni, hogy körülbelül melyik korból származnak. SZAMOTA igen szellemesen azt bizonyítja, hogy maga a Hortularium kézirata nem régibb az 1420. évnél s viszont 1433-nál sem későbbi. Szóval a Hortulurium-mik nevezett szótárt 1420 és 1433 közt írták. Két bizonyíték van erre a szótárban t az egyik a 99. lapon, a másik a 28. lapon az augeo igénél. Az első így hangzik: «Hus modernis temporibus est nőmén heresiarche, qui inspirante diabolo finxit sectam hussitarum et in concilio constantiensi est condempnatus». Hus-t tudvalevőleg 1415-ben égették el, ha tehát a másoló 1416-ban vagy 1417-ben írta volna az idézett bejegyzést, akkor azt mondaná, hogy tavaly vagy harmadéve. Hogy azonban a codex nem későbbi 1433-nál, arra ez a bizonyíték: «Imperátor ex eo cmod debet augere regnum, dicitur einde augustus ab augeo, es, re ergo scribitur. Sigismundus dei grácia Eomanorum rex sempei Augustus et augmentator». ((Zsigmondot 1410-ben választották római királylyá ós 1433-ban koronázták római császárrá, ha tehát 1433 után írták volna, akkor már mint római császárt, emlegetnék)) (SZAMOTA, id. h. 4, 5. 1.). E két adattal be van bizonyítva, hogy a Hortularium-ot 1420 és 1433 közt írták: nagyon természetes, hogy a magyar beírások sem lehetnek korábbiak a XV. század első harmadánál, későbbiek azonban lehetnek. De nem sokkal későbbiek. SZAMOTA azt mondja, hogy a Halotti Beszéd, a Königsbergi Töredék (és a szalagok), a Gyulafejérvári Glosszák, a Schlágli és a Beszterczei Szójegyzék után *•) Ilyen, eddig közelebbről meg nem határozott szótárakra irodalmunkban vö. KNAUZ, A pozsonyi káptalan kéziratai 106., 212. 1., BEKÉ Index 155., 167. 1., VARJÚ 216. 1.