Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Melich János: A magyar szótárirodalom - V. 288

300 MELICH JÁNOS. A második résznek «Grammatica janualis. Continens Besiduum Grammaticae Vestibularis» a ezíme. Ebben a részben latin nyelvtan van közölve azzal a megszorítással, hogy az alaktani részben a latin képzőkről sehol sincs szó, mivel e képzők a «Lexicon»-ban vannak tárgyalva. A harmadik részben 1000 §-ban van elmondva latin nyelven mindaz, a mit a világról, az emberről, az állatokról stb. a tanulónak tudnia kellett. E résznek tulajdonképpeni czíme : «Janua lingvae Latináé», szövegében azonban nem egyezik a SZILÁGYI B. által fordított CoMENius-féle hasonló beosztású «Janua lingva? Latináé reserata aurea» ez. művel. ' E három főrészből minket közelebbről az első érdekel, a melynek «Lexieon januale» a czíme. Ez a rész magában véve is önálló könyv, s vannak olyan példányok is, a melyekből a második és a harmadik főrész, tehát a «Grammatica» és a tulajdonképpeni «Janua» hiányzik. A «Lexicon januale» olyan tankönyv volt, a melyet a tanulónak elejétől végig át kellett vennie, meg kellett tanulnia. Az alapelv az volt, hogy a tanuló a latin szókészletet etimológiai csoportosításban, szócsaládok szerint rendezve sajátítsa el. Nem volt ez az elv új, a mennyiben CALEPINUS «Dictionarium»-ában is etimológiai csoportosításban van közölve a szókészlet, s COMENIUS műveinek a használatból való kikopásával nem tűnt el ez a tanítási elv. CELLARIUS «Liber memorialis»-a, MOKEY BENJÁMIN «Deák-magyar etimológiai lekszikona» (Pest 1823), valamint SIMONYI ZSIGMOND «Latin szókönyvé szócsaládok szerint rendezve*) (3. kiadás. Bpest, 1901) ez. könyve a bizonyítók rá, hogy a latin szókészletet etimológiailag csoportosítva már régen tanították és még most is tanítják iskoláinkban. Csak azt kell tudnunk, melyik kor mit értett etimológián, s hogy a meglevő alapelv alkalmazásába mennyi eredetiséget tudott COMENIUS belevinni. Az ó- és a középkorban, valamint a humanizmus korában s nyomában a XVII. században etimológián nem teljesen azt értettek, a mit mi. A szabályos hangmegfeleléseken alapuló nyelvrokonság még ismeretlen fogalom, s így ekkor a latin nyelvet nem hasonlítgatták a göröggel vagy bármely indoger^ mán nyelvvel. A tudósok e korban kétféle szót külömböztettek