Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Melich János: A magyar szótárirodalom - V. 288

A MAGYAR SZOTÁRIEODALOM. 301 meg a latinban: eredeti latint és idegen, görögből vagy valamely keleti nyelvből átvettet. Az etimológia az a része volt a nyelvtannak, a mely megtanította az embereket arra, hány beszédrész van, hogyan kell ezeket ragozni, hajlítani, továbbképezni, illetve két szót összetenni.*) Lényegében tehát a XVII. század etimológiának azt tartotta, a mit mi alaktannak. Szűkebb értelemben etimológiának azt tartották, a melynek elsajátítása után a tanuló képes volt egy-egy latin származék-szót elemeire (gyökér+képző) bontani. COMENIUS «Lexicon januale»-ja ilyen szűkebb értelemben vett etimológiai latin-magyar szótár. A szótárt magyar értelmezéssel három sárospataki tanár, még pedig KAPOSSI PÁL, SZÁNTAI M. és HELEMBAI S. látta el, a miről a szótár végén levő zárszóból értesülünk. Kérdés azonban, mi volt az etimológiai csoportosításban COMENIUS újítása. A szótár végén levő «Clausula, de Lexici hujus amcenos usu» ez. fejezetben COMENIUS elmondja, hogy szótár nélkül egy nyelvet sem lehet megtanulni. Mindazonáltal a szótárak nem nagyon vannak elterjedve, holott egy nyelv sikeres tanítása, tanulása érdekében a szótárakat elejétől végig kell taníttatni, tanulni. Az eredménytelenségnek az az oka, hogy a mostani szótárakban a szavak helytelenül vannak felsorolva. COMENIUS a felsorolásba azt az újítást vitte bele, hogy az egy szócsaládhoz tartozó latin szavak együtt valami ismeretet tartalmazó mondatokban vannak felhasználva, s ezek a szócsaládok aztán ábécze-rendben vannak közölve.**) Ez az újítás lénye*) A latin nyelvtannak a XVII. században ezek a részei: 1. ortliographia (orthoepia), 2. prosodia, 3. etymologia (alaktan), 4. syntaxis. **) «Lingvas doctas sine Lexicorum ope disci non posse, .... Scholae: verum tamen Lexicorum usum aut ignorant aut negligunt .... Cui negligentise remedia qvaerentes Viri qvidam docti, integra Lexica magna curá pertransiri svaserunt. Hieronymus Wolfius ita hac de re seribit: Optimé consulent suis stndiis adolescentes, si qvotidie aliqvid temporis ímpendant lectioni Lexicorum: qvse á principio ad finem percurrenda, et seepe relegenda sünt . . . Qvod consilium si bonum sit (est autem) cur non seqvimur? Nempe qvia Lexica, uti adhuc fuerunt, sopae dissolutse sünt, nihil rerum (qvibus mens nostra inhiat) ordine narrant, excerpta tantum Vocabula, aut phrases, perpetuá rerum et mentis divulsione (unde taedia non suboriri vix poszibile) congerunt. Cui incommodo