Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Fokos Dávid: A locativus-féle határozók a votjákban - 207

224 FOKOS DÁVID. Treppe) sárga virág van. U. o. d. 153. | horkai vigiiad d'uboed pitvarod előtt czölöp van. U. o. d. 200. Vö. magyar: Egy cserfa teueben nugottak uolna. TihC. ! Egy magános sír tövében ül a remete. Kisf. K. j Árva gólya áll magában, egy teleknek a lábjában. Ar. L 14. | A kapu aljában. Nyr. VIII. 300. | a hegy tövében a. m. egészen közel a hegyhez, a hegy mellett. MHat. I. 226. Névutók. A névutók rendesen speciálisabb viszonyok jelölésére szolgálnak. A névutó tőszava a megelőző főnévvel birtokviszonyban van, a mely vagy meg van jelölve (pl. süd nulasjosédlan siirjosaz a fekete erdők mögött. M. d. 231. | kamioslen iiliosaz a folyók fölött. WICHM. I. d. 416. | solen sör az mögötte. U. o. II. tm. 301. | ktk sika-v}njoslen vilaz ifjai ug kwd'd'éa két testvéren nem marad meg a hó [testvérnek fölötte]. WIOHM. II. tm. 376.), vagy — mégpedig rendesen — nincs megjelölve.*) Az utóbbi esetben birtokosjelzős összetételnek vehetjük a főnevet és a névutó tőszavát, úgyhogy pl. gid-vüin = gid-vil (istálló teteje, istálló föl) alapszó+a hozzá járuló rag. A votjákban ilyen birtokos összetételek közönségesek, pl. atikai d'iart atya-ház, atyám háza, atikai cVvirtam atya-házamba, atyám házába (WICHM. I. d. 4.), vau d'ir lófej, a ló feje, vau d'irin a lófejen, a ló fején (u. o. d. 199.), im-dor a száj tájéka, ajak stb. így a névutók tőszava is összetételt alkot a főnévvel.**) Hogy így kell felfognunk a névutós kifejezéseket, azt legjobban az a tény bizonyítja, hogy, ha a főnévhez, melyhez a névutó járul, személyragot akarunk tenni, ezt a személyragot igen gyakran — sőt az esetek túlnyomó többségében — a névutóhoz teszszük. Pl. pídiz vilin lába fölött. M. tm. 4.; lásnoeddorin feleségednél. M. 142.; voé viiuad réteden. WICHM. I. d. 298.; gué-vilad padodra. M. bab. 84.; gek-vilaz asztalán. M. d. 155.; bay-vilaz arczán. M. 92.; gus-ulami padunk alatt. M. 109.; koua azadi sátorotok előtt. WICHM. I. d. 27.; sooslen busi sorazi mezőjük közepén. U. o. II. 89. *) így pl. guireélen d'iiiil'osaz a hegy tetején, a hegyen (WICHM. I. d. 12.) ós gureé Umin a hegy tetején, a hegyen. (U. o. d. 392.) **) Hiszen gyakran alig tudjuk megmondani, hogy valamely szó már viszonyszóvá vált-e, vagy pedig csak mint igazi összetétel második tagja szerepel-e. így a fönt említett vigijin ((tövében)) akár névutónak is volna vehető. Erre különben számos példát fogunk látni.