Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Fokos Dávid: A locativus-féle határozók a votjákban - 207

A LOCATIVUSPÉLB HATÁBOZOK A VOTJAKBAN. 209 a rag között egy elveszett nem-nasalis mássalhangzó megvoltát felvegyük. Ez a mássalhangzó a rokon nyelvek és a zürj.-votják elativus (mortis, votj. murtU < *mortiét, *murtiét) tanúsága szerint nem lehetett más, mint s. Ez az s elem specializálta az -w-nek általános locativusi értékét inessivus-szá. Ez a rag azonban nemcsak az in essivusnak, hanem a s up eressivusnak, söt az adessivusnak a jele is. Mindkét jelentésfejlődés könnyen érthető. Inessivus-jelentósből nagyon természetes az átmenet superessivusra. Az inessivus első sorban «teljesen körülzárt térben vagy testben való bensőséget fejez ki. Ehhez képest az első, legcsekélyebb fokú átvitel az, ha nem teljesen, hanem csak három vagy kéfc felülettől elzárt térben való bensőséget jelez. Innen az átvitel az egy felületen való bensőség kifejezéséhez halad, vagyis midőn a subjectum az objectumnak többé nem felületeitől, hanem csak vonalaitól van körülvéve, tehát az objectumon ,rajta' van.» (KÚNOS-MÜNKÁCSI 17, 18). Nagyon természetesnek találjuk az inessivusi rag alkalmazását ezekben : kökiiin a bölcsőben. WICHM. I. d. 294., nukin a völgyben. M. bab. 155., baktíaiad kertedben. Szinte észrevehetetlen az átmenet az utóbbiakról erre: azbaram udvaromban. WICHM. I. d. 438, 441. Pedig már ebben a magyar -ben mellett superessivusi -n ragot is használ. (Ez ház udvarából soha ki ne fogyjon Isten adománya, sőt szaporodjon. Népk. III. 267. 0 el is ment, beszállott királynak udvarára. U. o. I. 228). Innen már csak egy lépés a tulajdonképpeni superessivushoz ezekben: kék pinal néljos kér én vetlo két fiatal leány járkál a pusztán (M. d. 31.); éppúgy mint a magyarban: mikor által menendez a kietlenb en, ffold meg indolt. Apor C. 15. | budosnak ky e ti énben, es twuol ualo helyekben. Ehr C. 114. j siéü vasa busijin ié-vosas adamijaz adgoz őszszel egy juhot áldozó embert pillant meg a mezőn. M. 139. A mi a másik jelentésfejlődést illeti, azt t. i., hogy ugyanez az -i-n rag néha adessivusi viszonyt is jelölhet, arra vonatkozólag csak a magyar mellett névutót hozzuk fel, mely a mell főnév ragos alakja lévén, ((mellettem tulajdonkép a. m. ameUemen*, vagyis oly közel hozzám, hogy majdnem mellemet érinti». MHat. II. 78. (L. az adessivus tárgyalásánál.)