Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Melich János: A magyar szótárirodalom - IV. 165

A MAGYAE SZÓTÁBIEODALOM. 199 tokba foglalhatjuk össze: a) A lat.-magy. részből latin-görögmagyar rész lett. MOLNÁE lat.-gör.-magy. szótára az első s hosszú ideig (1857-ig) az egyetlen e nemű szótárunk. Hogy mi indította MoLNÁRt a görög nyelv felvételére, arra nem nehéz megfelelni. A humanisták a görög nyelvet bevitték az iskolába; MELANCHTHON 1528-ban Szászországban rendszeresen tanította a görögöt (vö. IVÁN MÜLLEE, Handb. II. 597), DASYPODIUS P. 1533-tól strassburgi görög nyelvi tanár volt. Nálunk a reformáczióval terjedt a görög nyelvi ismeret. Erazmistáink, mint teszem KOMJÁTHY, tudtak görögül. A reformáczió hívei pedig az iskolában tanították a görög nyelvet, pl. HONTEEUS. MOLNÁE tehát iskolai szükségletnek tett eleget, mikor lat.-gör.-magy. szótárt szerkesztett. A görög nyelvi anyagot, a mint az ajánló levélben mondja, latin-görög-franczia szótárakból vette, első sorban természetesen STEPHANuséból (vö. lat. rész, előszó: «maximo verő usui mihi fuerunt Dictionaria Latino-Graeco-Gallica, quss mihi opportuné commodavit ex sua Bibliotheca Eeverendus Dn. Clemens Bcesius Gallicanse Ecclesise Novse-Hanoviensis Minister fidissimus . . .»). P) A latin szókincsből ebben a kiadásban több szó van közölve, mint az elsőben. A fő újítás azonban az, hogy SMETIUS HENEIK «Prosodia... promtissima, qvse syllabarvm positione et diphthongis carentium qvantitates, sola veterum Poetarum auctoritate, adductis exemplis demonstrat»*) czímü müvét MOLNÁE a maga szótárába beledolgozta. A tanuló ifjúság ugyanis stílusgyakorlatképpen latin verseket volt köteles írni. Hogy e czélt az iskola minél jobban elérhesse, szükség volt olyan könyvre, a melyből a latin szavak magánhangzóinak időtartamát lehetett megtanulni. MOLNÁE már az első kiadás alkalmával is panaszkodik, hogy a magyar fiúk rossz hangsúlyozással ejtik a latin szavakat. Az iskolának akart tehát használni, mikor $METiusnak régi latin költőkből vett példatárát szótárába beiktatta. Hogy mely latin költőből való egy-egy szó, azt Horat., Virg. stb. rövidítések, utalások mondják meg. A közelebbi előfordulást, a kor szokása szerint, ő sem jelöli meg. Y) Mind a latin, mind pedig a magyar részben lényeges *) Első kiadása 1599-ben jelent meg. A M. N. Múzeumban levő példányok közt 1603-ból való a legrégibb; könyvtári jegye: L. lat. 1089a.