Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Melich János: A magyar szótárirodalom - IV. 165

A MAGYAR SZOTÁRIRODALOM. 189 Latinum»*) ez. műve nyerte meg. Az volt a törekvése, hogy ehhez hasonló latin-magyar és magyar-latin szótárt készítsen. DASYPODIUS szótárának a többi hasonló mű felett az volt az előnye, hogy figyelembe vette a humanisták által az iskolában olvasott latin írókat-költőket, bőven magyarázta a mythologiai tulajdonneveket, s szótárába iktatta a német városok neveit. A német szókészletet a maga anyanyelvi tudásán kívül régibb német szójegyzékekből is gyűjtötte, természetesen csak azért, hogy ezzel is annál jobban szolgálhassa a német iskolai latin oktatást (vö. PAUL, Grundriss2 I. 23). MoLNÁRnak DASYPODIUS szótára tehát nemcsak azon külsőségek miatt tetszett, hogy könnyen hordozható nyolezadrét alakban jelent meg, míg ellenben CALEPINUS ívrét alakú volt, hanem azért is, mert DASYPODIUS a német humanisták által ajánlott latin írók szókészletét dolgozta fel, míg ellenben CALEPINUS, jóllehet a klasszikus írók szókészlete nála is első fontosságú, többet tartott meg a középkori latinságból is. Természetes dolog, hogy MOLNÁR DASYPODiust a külsőségekben is követte. DASYPODIUS szótárában a latin-német, német-latin rész egybekötve nyolczadrétben jelent meg, ugyanígy MOLNÁR első kiadása. DASYPODIUS negyedik kiadásában (év?, vö. GRIMM, Deutsches Wörterbuch I. köt. bev. XX, XXI) van egy jegyzék a német-latin nyelvű jogi emlékekben előforduló jogi kifejezésekről, ugyanilyen van MOLNÁR-nál a magyar jogi kifejezésekről. Minthogy DASYPODIUS első három kiadásában a jogi kifejezések e jegyzéke még nincs közölve, azt kell mondanunk, hogy MOLNÁR DASYPODIUS negyedik kiadásán túli kiadások**) valamelyikét használta. Hogy melyik lehetett e kiadás, nem tudom. MOLNÁR azt mondja, hogy neki DASYPODIUS-nak a strassburgi EIHELIUS THEODosiusnál megjelent kiadása tetszett a legjobban (vö. 1604. évi Dict. lat.-magy. rész, előszó : «pre_ omnibus tamen piacúit sequi Dasypodiani Dictionorii eam methodum, qua illud nuper disposuit vir de re literaria optimé meritus Theodosius Eihelius, civis et Typographus Argentinensis»). *) Az első kiadás csakis latin-néinet volt (1535), a második kiadás 1536-ból való s német-latin részszel van bővítve. Harmadik kiadása 1537-ből. Vö. Strassburger Festsclirift zur XLVI. Versammlung deutscher Philologen und Schulmánner. Strassburg 1901, 35. lapon. **) Utolsó általam ismert kiadás 1692-ből való. Nyelvtudományi Közlemények. XXXVI- 1 3