Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Melich János: A magyar szótárirodalom - IV. 165

A MAGYAR SZÓTARIRODALOM, 187 valamely magyar könyvből az illető könyv helyesírásával kiírt adat. Ez előszó után versekbe foglalt buzdítás, majd pedig maga a magyar-latin szótár következik. Fentebb említettem, hogy mi volt az oka annak, hogy egy magyar-latin szótárra is szüksége volt tanuló ifjúságunknak. Itt csak azt említem meg, hogy aránylag ennek az elkészítése okozhatott a legnagyobb gondot. Latin-magyar szótár készítése nem oly fáradságos feladat; elvégre voltak latin szótárak, a melyekbe a magyar értelmezéseket csak be kellett írni, s kész volt a mű. A magyar-latin részt azonban össze kellett előbb szerkeszteni, mert ilyen műve irodalmunknak egyáltalában még nem volt. S MOLNÁR magyar-latin szótára egész a XIX. századig az egyetlen e nemű könyvünk volt. Ez is mutatja, hogy a magyar-latin részt sokkal fáradságosabb volt összeszerkeszteni, megírni. S hogy MOLNÁR ezt a részt nem a latin alapján készítette, mutatja az, hogy a két rész magyar szókészlete nem egyforma, pl. a lat.-magy. részben ez van: «Talitrum — Fitty, Fittyentes, Vyval való pattantasz (így a 2. kiadásban is), a magyar-latin részben pedig ez: «patok — talitrum.» A patok szó a latin-magyar részben nem fordul elő. Csakis a magyar-latin részben fordulnak elő a következő adatok is: «Madár húr — Ligustrum» (a lat.-magy. részben: «Ligustrum — Fagyalfa) | «Jasz keszeg — Phoxinus levis» (a lat.magy. részben a latin szó sem fordul elő) | vSzederjin — Eubus Ideus» (a lat.-magy. részben «Eubus —Czipkeb okor», a mi CáLEPiNüsból való : «Rubus — Tsipkebokor»; CALEPiNusban oRubus Idseusa nincs értelmezve) | «Iz haylas — Junctura» (a lat.-magy. részben nem fordul elő) stb. E néhány példával azt akartam bebizonyítani, hogy MOLNÁR szótára két részében való magyar szókészlet nem egyforma s épp ezért kutatásaink alkalmával mindkettőt figyelembe kell vennünk. A magyar-latin rész után közölve van a régi magyar jogi emlékekben előforduló, nehezebben érthető latin, illetve latinosított (pl. üzbég, batka, ioccerdeg, jobbágy) szavak abécze-rendbe szedett jegyzéke, a melyet ZSÁMBOKI (SAMBUCUS) JÁNOS készített. A szójegyzék czíme: «Difficiles aliquot et insolentiores voces, quse in priscorvm Vngarise regvm Decretis et in Jure Ungarico, Stephani Verbőczij passim occurrunt, cum notatione Joannis