Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Kodály Zoltán: A magyar népdal strófa-szerkezete 95

A MAGYAR NÉPDAL STRÓFA-SZERKEZETE. 133 <Li v_/ <^> w W -^ JSzerkezet dolgában az a külömbség a finn és magyar dallamok közt, hogy amazok csak kétsorosak, ezek mind négysorosak, bár itt ott megtetszik még a régi kétsorosság (a b ax

b

t szerk. Pl. BÁRT. III, 7.) A dallam egyszerű és — különösen a finn dalokban — egyhangú, kis hangterjedelemben mozog, igen jellemző benne, hogy a sor két végső hangja egy-magasságú. Eddig 52 dalban találtam ilyen sort. Valószinű, hogy ez a szám még gyarapodni fog. Abból a szempontból, hogy a dal hány sora őrizte meg eredeti jellegét, a következő csoportok alakulnak: a) Mind a négy sor csak 2 dalban van meg eredeti formájában. b) Rendesen a 3-ik sorban 4-esével csoportosulnak a fázisok. {8 eset). Azért nem ritkán ennek a sornak iswuw

^

u v £TC az előadása. c) A 2-ik és 4-ik sor 21 esetben őrizte meg az eredeti kádenciát. d) 10 esetben csak a 4 ik, végül e) 11 dalban más képletek alatt lappang a sor. Ugyanis a régi dallam elváltozásának egyik rendes módja, bogy a két egyforma végső hang disszimilálódik. Ebből például: =F=4 -A-5ÉE A•ez lesz: f -=T q==t=q: * Ilyenkor könnyen az utolsó hangra ugrik a nagyobb súly, és keletkezik ez a — népdalainkban gyakori — sor: JJJJ JJjJ Ennek a sornak analógiája további hatással lehet a régi dallamra, s még jobban elváltoztathatja. így alakulhatott át BÁRT. III, 7. vagy LIMBAY 665.