Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Kodály Zoltán: A magyar népdal strófa-szerkezete 95

132 KODÁLY ZOLTÁN. Tüzetes tárgyalásuk a runo-melodiákkal való összehasonlítás nélkül nem lehetséges, azért egyelőre csak néhány megjegyzésre szorítkozhatunk. A sor rendes képe ez: <dJ \y w 1 va

gy 1 ütemnek szokták írni

V J J # # J # # #J I I ' I I 1\ 0 0 0 4 0 0 & &) bár voltakép sor. Keletkezése úgy gondol/ j ' \ ható, hogy az ősi orchesztikus 4-es sor \00000000' két végső hangján a szokásos nyújtás állandóvá lett: r v J J-J /-T *-T\ A hosszúság nagyobb súlyt ad a két hangnak, gyengíti a megelőző súlyt: Származhatott a gyengébb súlyon kezdődő 4-esből is: v r v r 0 0 400 044', akkor olyan alakját kapjuk, a milyennek I. KROHN*) tartja a finn melódiák sorait: f V . I A mi dalainkban mind a két hangsúlyozás előfordul, sokszor azonban egyik sem illik a sorra: vagy szabad előadás válgyorsítya .... ^ r7] #

h) toztatja meg a képét (pl. €

000 0 0

# 0 ) vagy pedig inas ritmusformák hatása mutatkozik rajta. Különösen a 4-fázisu ütemé: a 8 fázis gyakran 4-es csoportokra válik. A sorok végén fermáta, köztük elég hosszú szünet van ; a sor igen nyugalmas menetű, inkább két lassú f-nek érzik, mint *-nek: *) I. h.