Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - XI. 1

6 MELICH JÁNOS. A m. plébánus, plébános nem lehet olasz, még kevésbbé veL olasz eredetű; a szó az olaszföldi latinságból az egyház útján jutott nyelvünkbe. Ugyanilyen, részben magyar eredetű kifejezés a hazai szlov. plebánus (Zobr. szlov. 5, osztr. szlovén pleban CAF levelei 27. 1. és PLETEKSNIK, CS. pleban, Hun fal vy-Album 3. 1., sárosi tót pleban, lengy. pleban, v. ö. MIKL. Christ. Term. 15. ].), kaj-horv. plébánus, ca-horv. plebánus, pribanus (SUEM. Acta croat. 105, 228, 318, M. Könyvszemle IV. 125.). pohár. Eészletesen kifejtettem a kehely szónál, hogy a XV. század végéig kehely (= óbolgárban casa) volt a lat. calix hivatalom neve. Ezt a szót lassan-lassan a pohár szorítja ki, a mely eredetileg nem volt egyházi terminus technicus (Münch.-k.: Máté X. 42 : eg pohár hideg vizet), bármiféle poeulum-ot jelentett (rokon vele a m.fiala, v. ö. Bécsi-k. Ámor VI. 6 : yuuan a' fialakban bort = KÁEOLYI : nagy pohár'okkal, Bécsi-k. Zachar. IX. Í5:fiala = csésze, lat. fiala, gör. cpiáXy]). A pohár szónak egyh. terminus technicusként való ez újabb használata miatt feleslegesnek tartom e helyütt a vele való részletesebb foglalkozást. pogány. Az oltár szónál kifejtettem, hogy az óbolg. nyelvben a lat.-gör. jövevényszavak a, a-ja kivétel nélkül o megfeleléssel van. A m. oltár szó, a melyet nyelvünkben mindenkor o-val írtak, e szabály alapján nem az olasz-lat. altare-ból, hanem a szláv oltárh-ból való kölcsönzés. Látszólag ugyanilyen kölcsönzés a pogány is, ebben is a lat. paganus (esetleg paganus, gör. 7rafavó<;, mint fontos kultúrtörténeti hazai adatokat v. ö. 1138. oklevelünkben: ad sepulcra paganorum, KNAUZ, Mon. Str. I; 1208. oki.: usque ad metam sepulcra paganorum, 1226. átiratában: ad metam inter sepulchrum paganorum, 1264: ad locum, qui dicitur paganser [kétszer], 1336. oki.: ubi . . . fuerint sepulchra paganorum, v. ö. NyK. XXV. 141.), ol. pagano szavak első szótagbeli a-jával szemben a mi nyelvünkben o volt, s ez az o szláv közvetítésre mutat (v. ö. a szláv alakokat lejebb). Azonban ez csak látszat. Abban az esetben ugyanis, ha a m. pogány szláv eredetű kifejezés lenne' mi azt várnók, hogy épúgy mint az oltár szó, ez is a legrégibb időktől fogva magyarul o-val legyen írva. A mi elég szép számmal található nyelvtörténeti adataink azonban azt vallják, hogy a pogány szót a XV. század legelejéig következetesen pagan-nak írták, a mely alak kódexeinkben is gyakori, a XV. századtól a XVII-ig