Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - XI. 1

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 7 pogan, a XVII-töl pedig pogány {pagány azonban még KoMJÁTinál is Szt. Pál lev. 23. 1.) a szó. A pagan alaknak ezen következetes és szabályos előfordulása miatt nem fogadhatjuk el ASBÓTH nézetét, a ki a pagán-b&n a lat. paganus hatását látja (NyK. XVIII. 354.) s olyan írott, de nem ejtett alaknak tartja, a milyennek mi a kódexekben előforduló klamtrom-ot klastrom helyett. ASBÓTH szerint a szóban mindig o hang volt, tehát először pogán, később pogány volt a hangalakja. Szerintem a szó először pagán, ez tart körülbelül a XIV. század végéig, XV. század elejéig; ekkor a pagán-hól pogán lesz (v. ö. ravás : rovás, m. pahár, később pohár, partéka: portéka, Pangrácz: Pongrácz stb., az idegen a : m. o-val részletesen a hangtani részben foglalkozom), végül pedig pogány. Kérdés már most, hogy ilyen fejlődés mellett minő eredetű nyelvünkben a pagán. Az óbolg. nyelvemlékek szókincséből nem eredhet a szó; e nyelvemlékekben ugyanis a következő kifejezések vannak «pogány» értelemben : ajjgzyk'h: ybS'uiivw; a mi párhuzamos helyeinken e szónak «nemzet, nép, pogány» a megfelelője (v. ö. Münch.-k. Máté IV. 15, 24, 32, X. 5, 18, XII. 18, XX. 19, 25, 43. stb., Döbr.- és Aporle.: II. zsolt. 1, XX. 28, XGV. 5, CXXXIV. 15. stb. stb.; v. ö. még Münch.-k. V. 46, VI. 7: etnicos); b)jelinr

b:

ÍAHH'K (< r

'EXXY|V; v. ö. Münch.-k. Ján. VII. 35, XII. 20 : pogan); c) poganiwb: noraNHN'k (Cod. Supr. 442.); az óbolg. evangéliumokban csak egyszer kerül elő a szó (Márk VII. 26, a Zogr.ban a szó föle ÍAAMNII van írva), a többi emlékben azonban elég gyakori (v. ö. IKMWH'K, neráHkCirk: gentilis, ed-vtKÓQ: Glag. Cloz. index, Euch. Sin. 35, 42, 44, 191, Supr. 4, 78, 83, 142, 145, 195, 214, 417, 441, 442.). Egyéb egyházi szláv emlékekben és mai gör. kel. szláv nyelvben is előkerül a szó (v. ö. MIKL. Lex. p., Christl. Terin. 10. stb.). Nagyon természetes, hogy a m. pagán csak ezzel a poganrh szóval hasonlítható össze, a mely róm. kath. szláv emlékekben is közönséges szó. Már a Kijevi töredékekben is előfordul (v. ö. JAG. Wbl. 49. 1.: Na|K\v?AAr

k noraHkcirkHAVk), s a mai róm. kath. szláv nyelvekben is közönséges a szó (v. ö. lengy., szerb, horv. poganin, kaj-horv.-ban pogan is, szlov. pogán, t. cs. szorb pohan). Valamennyi szláv nyelvben van tehát pogani,, poganin'b szó,