Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - XI. 1

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 47 •zetekből azonban azt is tanultuk, hogy az óbolgárban a m. pszalmos-nak psalmia (igen sok adat van rá; egyszer Cod. Supr. 53.: Y|/d/\/Mork), a m. zsoltár-nok meg psaltyrh a megfelelője. E két óbolg. kifejezést itt-ott a pésnh (v. ö. Cloz. 354, 366.: nCMTwvm, ncá/Wk = Supr. 313.: irkcHH, irkcNH), pésnhniea (v. ö. JAG. Zur Entst. II. 70.), prégq,dbnica (Euch. Sin. 173.; Grig. Parim. 140.: Esai. V. 12. és dalm. horv. prigudnica : psalterium, BJELLOST.) SZÓ váltja fel, általában azonban el lehet mondani, hogy az óbolg.-ban, a különböző szerkesztésű gör. kel. szláv emlékekben és a mai gör. kel. szláv nyelvekben psalm'b és psaltyrh, psaltír a m. zsoltár egyértékése. Hasztalan is keressük a m. zsoltár megfejtését CYRTLL és METHOD nyelvében, vagy pedig bármely gör. kel. szláv nyelvben. Jól tudta ezt ASBÓTH is, s azért fordult megfejtésért róm. kath. szláv nyelvhez, midőn ezt írta: «A zsoltár szó nyelvünkbe nem az ószlovénből [értsd: gör. kel. óbolgárból], hanem kivétel kép egyenesen a cseh nyelvből került» (NyK. XVIII. 441.). Ismeretes dolog, hogy ez állítás miatt AsBÓTHnak hosszú vitája volt VoLPfal (v. ö. Nyr. XIV. és XV. köt., Kiktől tanult stb. 28, 29.), a ki mindenáron az óbolgárból, CYEILL és METHOD nyelvéből akarta származtatni szavunkat. ASBÓTH közelebb járt a mi felfogásunkhoz, mert ő is róm. kat. néptől eredeztette a zsoltár szót. A m. zsoltár szóban ugyanis (egyszer az Apor-kódexben 132.1. sortar alakban; a kódexekben egyébiránt rendkívül sűrűen fordul elő zoltar-nak írva [•. ö. Döbr.-k. 7, 8, 15, 17, 33, 71, 230, Teleki-k. 329, 330, 336, 337, 343.; ugyanígy zido = zsidó], de ez alakot is £S-vel olvasom) két hangtani érv van, a mely a szónak szláv eredete mellett szól; e két érv közül az egyik általános szláv, a másik nyugati, róm. kath. szláv eredetet támogat. Az első érv ez : A m. zsoltár szót összehasonlítva az ófn. saltári-val, az ol. salterio, salíero-val (a horv. glagolita irodalom saltir szava az óbolg. psaltyrbból való; v. ö. SUEM. 185, 222, 236, VÜK*, Starine VII. 87, XIV. 210. stb.; a raguzai horv. salt/jer pedig olasz eredetű lehet), a lat. psalterium-msil, első szótagjában a lat. ném. a helyén o-t mutat. Már az oltár szónál kifejtettem, hogy az ilyen m. o akkor, ha az egész magyar nyelvtörténetben összes irott alakjai a szónak o-val vannak, az átadó nyelvben is o-val volt meg. A m. zsoltár-t pedig mindig o-val írták, az átadó nyelvben tehát o-nak kell lenni. Isme-