Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - XI. 1

48 MELICH JÁNOS. rétes dolog, hogy a lat. gör. a-ból a szlávságban szabályos az & megfelelés, s ezen hangtani érv alapján a m. zsoltár szláv eredetű (v. ö. szlov. s oltár <. lat. saltuarius, vei. ol. saltaro Letop. 1882—3. 239.). A második érv ez: A zsinagóga, zsinat szóknál kifejtettem, hogy a lat. ném. szókezdő s (németes z-és kiejtésen keresztül) csakis a cseh-tót-lengyel-szlovén nyelvben lesz i-vé. A csehtótban például a psalmus-nak Zalm a neve. Ez a szókezdő s > zs megfelelés a m. zsoltár eredetét tehát szűkebbre szabja, mint a lat. a>o. E két hangtani érvet figyelembe véve, a m. zsoltár-hoz már most a következő róm. kath. szláv nyelvekben találunk hasonló alakokat: a) kaj-horv. ioltar (zoltarska knjiga, zoltarnica, HABD., BJELLOST., JAMBR.). b) hazai szlov. Zoltár (számtalan adatban KÜZMICS. Nouvi zakón. Luk. XX. 42. XXIV. 44, Apóst. csel. I. 20, XIII. 33, 35, Efez. V. 19, Kolos. III. 16. stb.). E két adatra azt lehetne mondani, hogy magyar eredetű, a mint magyar eredetű lesz a debreczeni ref. tót kátéban (L750, M. Katech.) a t. zoltár szó; azonban a kaj-horv. és hazai szlov.. adatok nem lehetnek magyar eredetűek a többi közt azért sem, mert a szó i-val van a cseh-tót-lengyelben is. c) cs. zaltaf, t. ialtár. A cseh(-tót) alakról ASBÓTH felteszi,, hogy egykor *zoltar, *zoltaf- volt a szó, s a-ja csak később lett a ném. saltári, salter (esetleg psalterium) hatása alatt. E feltevést helyeselnünk lehet, ha meggondoljuk, hogy a lengyel nyelv keresztény terminológiája tele van cseh hatásokkal, a lengyelben pedig d) éoltarz volt a szó (v. ö. LINDE, ma nincs használatban; a sárospataki bibliában Dániel II. 7.: szaltarz olvasható). Az a)—d) alatt felsorolt adatokkal már most kaptunk egy i-vel és egy o-val bíró zoltárh róm. kath. szláv alakot, a mely a m. zsoltár eredetije. S ha már most mindent egybefoglalunk, s a zsoltár térkópét is megrajzoljuk, akkor a m. zsoltár