Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Ismertetések és bírálatok - Schmidt József: Trombetti Alfredo. L’unita d’origine del linguaggio. 451

458 SCHMIDT JÓZSEF. beszélt (1. pl. BRUGMANN, Gr. I"

2, 24.) — akkor egészen indokolt, azt hiszem, az az állítás, hogy lehetetlen az összes nyelvcsoportok között netán tényleg meglévő vonatkozások összegezéséből az ősnyelvet megkapni, illetve ebből az összes nyelvcsoportok közös ós egységes eredetére következtetni. De valóságos nonsens ilyesmiről álmodni is, ha nem az összes csoportok közt netalán meglévő, hanem csak a két-két szomszédos csoport közt esetleg megállapítható vonatkozásokból akarunk kiindulni. A VII. fejezetben T. az emberi lélek fundamentális azonosságából vonható következtetések ellen polemizál. «Hogy a nyelvben általános emberi elem van, az csak kényelmes elmélet . . . Ilyen általános emberi elemek volnának az onomatopoiétikus és gyermekszavak s általán olyanok, mely bizonyos tekintetben vonatkozást árulnak el a hang és fogalom között.» T. messze túllő a czélon. Igaz, hogy az érzéki benyomás és a hang között nincsen közvetlen összeffüggés, s igaz tehát, hogy az említett szókategóriák is igen különféle alakban jelentkezhetnek a különféle nyelvekben. De ez csak lehetőség, nem szükségesség. A mi nevezetesen az onomatopoeiát illeti, WüNDttól tudjuk, hogy kiindulópontja (az Artikulations- v. Lautgeberde) épp oly kifejező-mozgás, mint a taglejtés. A milyen valószínűtlen, hogy ugyanazon affectust külömbözó' egyéneknél mindig külömböző taglejtésben jusson kifejezésre, éppoly valószínűtlen, hogy az ugyanazon affectust kisérő hangutánzó szavak külömböző nyelvekben szükségkép és mindig külömbözzenek. Ha tehát egy bantu és ind onomatopoeeticum hanganyaga azonos, ebből alapnyelvi rokonságuk még nem következhetik. Éppígy áll a gyermekszók dolga: ha pl. az <iapa» és «anya» kifejezésére a külömböző nyelvekben a pa és ma elemeket találjuk, ez nyilván onnan van, mert valóságos természeti hangok (Naturlaute), nevezetesen ma azért jelenti az anyát, mert articulatiója a szopásmozgásra emlékeztet. Az előbbiekkel egy színvonalon vannak az indulatszók, melyek úgyszólván a nyelv küszöbén állanak (1. DELBKÜCK, Grundfragen, 70. 1. s köv.) — Bármint álljon a dolog, effajta szavakból igen keveset lehet a nyelv eredetére következtetni. A VIII. fejezetben T. az ascendens és descendens evolutióról szól; csak az utóbbi mutatható ki, de postulatum az előbbinek három formája: isolatio, agglutinatio és flexió. — E felosztást nem kell túlságosan komolyan venni: itt, valamint egyebütt is, nagyon nélkülözi az ember a psychologiai alapvetést. A IX. fejezetben egészen ex tripode jelenik meg az az állítás, hogy a nyelv alakulásának és fejlődésének három főszaka van: a gyökerek, a thémák és a flexió szaka, melyek snccessive követik egy-