Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Ismertetések és bírálatok - Schmidt József: Trombetti Alfredo. L’unita d’origine del linguaggio. 451

ISMERTETÉSEK ÉS BÍRÁLATOK. 457 nem szabad átvételeknek nyilvánítani a szókat, ha biztos indiciumok nincsenek. — E szabály bizonyító erejét abból a föltevésből meríti, hogy az összes nyelvcsoportok egyeredetűek; tehát azzal bizonyít, a mit bizonyítania kell; tehát nyilvánvaló circulus vitiosu?-! s azonfelül vissza is fordítható: nem szabad egyeredettíeknek nyilvánítani a szókat, ha biztos jelek nincsenek. De van egy magasabb szempont is. Kiindulok magának T.-nek mondásából (36. 1.): Ha két v. több nyelvben közös szók igen távoli korból valók, ha történetüket nem ismerjük, útjaikat nem látjuk, akkor lehetetlen megmondani/ vájjon örökségek-e vagy kölcsönzések — és hivatkozom arra, hogy ó'srokon-és jövevónyszók közt csak időbeli a külömbség és nem elvi. Ebből a hasonlításból pl.: ói. yugdm, gör. Quyóv lat. jugum, gót juk, ószl. igo, litv. jíingas csak az következhetik, hogy a *yugöm szó a jelölte tárgygyal együtt egy ismeretlen pontból kiindulva az egész idg. nyelvterületen elterjedt. Ez azonban bármikor és bármiféle nyelvi viszonyok között is megtörténhetett ; az a föltevés, hogy valamely szó csakis az őskorban s csakis egy osztatlanul egységes ősnép közt terjedhetett el, teljesen alaptalan s minden pillanatban megczáfolható : olyan kultúrszók pl., mint kávé, tea stb. közidgokká lettek, még, pedig Európa legifjabb kultúrperiodusában. Az úgynevezett ősrokon szók is csak átvétel útján lettek közidgokká, s épen így áll a dolog a hang-, alak és mondattani jelenségekkel is. Tehát az egész idg. nyelvrokonság átvételek szakadatlan lánczolata s ősrokonság és átvétel a történelemelőtti időkben szükségkép cserefogalmak (KRETSCHMER, Einl. Kap. II. SCHEADER, Eeall. IX. 1. s köv.). Alkalmazva ezt T. problémájára kiviláglik, hogy a külömböző nyelvcsoportok közt netalán fönnálló vonatkozások is egyszerűen ősrégi átvételek. Ha tehát a magyar kér és fidsi kére közt lévő hasonlóság nem véletlen (33. 1.), ez sem lehet más, mint egy ismeretlen pontból szótterjedt jövevényszó. Átvételhez pedig nem kell rokonság, teljesen elég a szomszédság. Ebből — de csakis ebből — a szempontból érthetők T. észrevételei: «In generálé le lingue afiini sono distribuite su aree continue e i gruppi sogliono essere connessi fra di loro secondo la contiguitá geografica» (12.1.). «Poco persuasive sono le coinzidenze fra gruppi Ion tani, qnando manchino negli int érme di» (31. 1.). «Solo fra gruppi assaivicini si possono trovare concordanze nella íiessione delle parole (declinazione e coniugazione)» (51. 1.). Most már persze érthető, mórt akar T. minden áron csoportról csoportra haladni s miért kell a «nyelvrokonság»-hoz területi folytonosság ! Ha már most tekintetbe veszszük még azt az általánosan uralkodó véleményt, hogy a konstruált alapnyelvi alakok mind összevéve sohasem alkottak egy nyelvet, melyet valamely nép valahol