Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Ismertetések és bírálatok - Schmidt József: Trombetti Alfredo. L’unita d’origine del linguaggio. 451

454 SOHMIDT JÓZSEF. A III. fejezetben tárgyalja T. azt a methodust, a melylyel a monogenesis kimutatható; ez a következő': egymás mellé kell állítani azokat a nyelvcsoportokat, a melyekről bizonyos okokból hinni lehet, hogy rokonok; ha aztán kitűnik, hogy A csoport rokona B-nek, B a maga részéről C-nek stb., ebből az összes csoportok közös eredete következik; de nem szabad a kapcáoló-gyűrűket elhanyagolni, tehát nem szabad pl. annak direkt kimutatását követelni, hogy az idg. és sinai közös eredetű. — AT. kivánta legnagyobb elnézéssel sem lehet e módszert helyeselni. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az állítólagos primordiális ősnyelv Alapelemeinek bizonyos terjedelemben és bizonyos evidentiával az összes csoportokban jelentkezniök kell. A kérdés tehát egyszerűen ez: vannak-e az összes csoportokban ilyen közös elemek ? Igen vagy nem ? Ha nem, akkor a monogenesis, még ha meg lett volna is valaha, ma már kimutathatatlan. Ha igen, akkor a monogenesis kimutatható és kimutatandó, de nem csupán két-két szomszédos csoportban — mint T. akarja —, hanem bármely tetszésszerinti két csoportban, tehát pl. az idgban ós a sinaiban is; mert az, hogy a rokonság kimutatása távoli tagok közt talán nehezebb feladat, elvi szempontból nem jöhet tekintetbe. Távoli csoportok közvetlen összehasonlítását azért sem lehet elhanyagolni vagy megtiltani, mert a megfelelések a közbeeső csoportokban könnyen elveszhettek, mire példa az idgban van elég (KRETSCHMER, Einl. Kap. V.). Azért akar T. csoportról csoportra haladni, mert csak szomszédos csoportok közt tud kimutatni vonatkozásokat? Ebből józanul csak az következhetik, hogy e vonatkozások a legkedvezőbb esetben is csak két-két szomszédos csoport alapnyelvi sajátosságai, tehát minden esetre relatíve késői eredetűek és semmi esetre sem az összes csoportok ősnyelvi közös öröksége. —Ha ebben az okoskodásban nincs hiba, akkor T. módszerével a monogenesist bizonyítani lehetetlen. A IV. fejezet szintén methodologiai jellegű: arról a módszerről szól, melyet több nyelv vagy nyelvcsoport közös eredetének kimutatására kell alkalmazni. A legelső szabály az, hogy a nyelvcsoportokat földrajzi elhelyezkedésük sorrendjében kell özszehasonlítani. — E szabálynak okvetetlenül valami rejtett oka van: mert ha az összes nyelvcsoportok közös eredetűek, akkor érthetetlen, mi szerepe lehet a földrajzi szomszédságnak. A 2. szabály szerint minden egyes nyelvcsoportban meg kell állapítani az alapnyelvi alakokat. Helyes; csak azt szeretném tudni, el lehet e ezt a pillanatnyi szükség szerint intézni, vagy nem kellett volna-e bevárni,