Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Ismertetések és bírálatok - Schmidt József: Trombetti Alfredo. L’unita d’origine del linguaggio. 451

ISMERTETÉSEK ÉS BÍRÁLATOK. 455 míg a specialisták elvégzik ezt a hangyamunkát. — A 3. szabály értelmében ki kell mutatni a gyökeret és a formatív elemeket s ez utóbbiak functióját meghatározni. — De megint nagy kérdés, képesek leszünk-e erre. A dologra alább visszatérek; de már most meg kell jegyeznem, hogy e téren újabban — már legalább az idg. nyelvtudományban — általános a resignatio. — A 4. szabály szerint számba kell venni az egyes nyelvek bangtörvónyeit. A szabály jó («nyelvek» itt mindenesetre «alapnyelvek» értelmében áll) és alighanem a legfontosabb, mert gyöage hangtani alap T. hatalmas rendszerét nem bírhatja el. Baja persze az, hogy nehezen alkalmazható; de még nagyobb baj az, hogy T. maga — a mennyire megítélhetem — egyáltalában nem alkalmazkodott hozzá. Az idg. nyelvcsaládot illetőleg legalább el merem mondani, hogy T. eljárása valóságos haeresis. Legyen szabad összefüggésben itt ismertetnem mindazt, a mi erre vonatkozólag a könyvben elszórva található. Eló're kell bocsátanom azt az ismeretes tényt, hogy az idg. alapnyelvi magán- és mássalhangzók számát látókörünk tágulásával egyre jobban kellett szaporítani. Mit látunk T. művében ? Az V. §. szerint az ó'snyelvi hangok a következők: a (é, o) k-g i t-d u t p—b l—r (•) n m A 209. lapon lévő táblázatból már az (%) is hiányzik. — A mi tehát a hagzórendszert illeti, T. megtartatja a vocalis ötösséget, bár szerfölött gyanús fogalmazásban, de elhagyja az összes rövid és hosszú diphthongusokat. Több ennél az az állítás (211. 1.) hogy i és u nem ei és eu reductiója ; ez leplezetlen reactio a modern apophonia (Ablaut) ellen, melyet a leghatározottabban kimond s példákkal akar támogatni; példái — talán fölösleges is mondanom — mind helytelenek, mert a modern ablaut-elméletek elhanyagolásával készültek [lat. spectas idg. alapalakja pl. nem spek-tó-s, hanem spe

k-td-s;

nem igaz, hogy az olyan gyökérváltozat mint pt- tisztán theorikus értékű és sehol sem szerepel, v. ö. pl. gör. xópu^a: idg. kórud és német Rotz: idg. krud; lat. pecten és gör. xzscg: idg. pktens; ói. devatta-s: idg. d-tó-s stb.]. A mássalhangzókról T. ezt tanítja: a legrégibb időkben az akusztikai tekintetben igen hasonló tenues és média? egyenértékesek voltak (215.); az összes idg. aspiráták másodlagos eredetűek (132.); a spiránsok teljesen hiányoztak (123, 125,90, 216. 1.; de 34, 60. 1. egyidejűleg azt olvassuk, hogy gör. 7rios, ói. pasas kiindulópontja a pss utánzó hangcsoport s hogy az idg. pster