Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Ismertetések és bírálatok - Schmidt József: Trombetti Alfredo. L’unita d’origine del linguaggio. 451

ISMERTETÉSEK ÉS BÍRÁLATOK. 451 Végére értem megjegyzéseim sorozatának. E megjegyzések legnagyobbrészt azokat a fejezeteket érintik, a melyek a rokon nyelvekkel, a legrégibb nyelvemlékekkel és az alaktannal foglalkoznak. A mit elmondtam, az nem mind kifogás, de még ha mind az volna is, a könyv terjedelméhez és a benne tárgyalt anyag nagy voltához képest nem lehetne túlságosan soknak mondani. Eeméllem, hogy ez a kiváló és hasznos munka ezentúl rövidebb időközökben fog új kiadást érni. S ha megjegyzéseimnek legalább pgy része hozzájárul a legközelebbi kiadás tökéletesítéséhez, akkor fáradozásom nem volt hiábavaló. SziNNYEI JÓZSEF. TROMBETTI ALFREDO: L'uniiá dorigine del Unguaggio. Libreria Treves di Luigi Beltrami. Bologna, 1905. Pag. 222. Prezzo L. 6. A nagy KANTnak a Prolegomenában nyilvánított meggyőződése szerint hiábavaló dolog azt várni, hogy az érdeklődés a metaphysikai kérdések iránt valaha megcsappanjon : Rusticus expectat, dum defluat amnis . . . így áll a dolog, úgy látszik, a nyelv-metaphysikával, már mint a glottogonikus problémákkal is. Némileg jogosult volt az a föltevés, hogy helyettük a történeti és lélektani nyelvbúvárlat jut az előtérbe. Alig egy éve hangzott el DELBRÜCK jóslata (Einl. 174): «Das aber steht fest, dasz die fröhliche Sicherheit BOPPS und seiner Zeitgenossen auf diesem Gebiete nicht wieder erreieht werden wird», — s ma már ott tartunk, hogy egy neves olasz tudós az emberi nyelv egységes eredetének bizonyítására vállalkozik. Nagyszabású kísérletét érdeme szerint méltányolni nem lesz könnyű dolog, mert szakértő e kérdésben a dolog természetéhez képest nem sok lehet. E sorok írója is csak specialista, a ki nem érzi magát méltónak arra, hogy e modern MEzzoFANTinak csak saruja szíjjait is megoldja — speczialista, a kinek TROMBETTI csak megszorított szavazati jogot ad (p. 17) s a kinek voltakép meg kellene szívlelnie azt az intelmet, hogy «chi sta prudentemente a vederé ha l'obbligo almeno di non disanimare gli ardimentosi» (10. 1.). Ennek daczára lehetetlen a dologhoz hozzá nem szólni: mert a nagy conceptiók némileg mégis csak specialisták apró eredményein alapulnak, nevezetesen T. elmélete oly általános ós speciális idg. nyelvtudományi jelenségek alapján készült, melyek egy szerény látókörű indogermanista számára is megengedik a hozzászólást. T. műve három részre oszlik. Az Introduzione 10 czím nélkül való fejezetben ismerteti a problémát, tárgyalja a módszert stb., a mint következik. 29*