Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Ismertetések és bírálatok - Szinnyei József: Simonyi Zsigmond: A magyar nyelv. 427

. 444 SZINNYEI JÓZSEF. fogott marok), hanem inkább elvonás az összemarkol igéből (markol: marok <-^ összemarkol: összemarok). 291. 1. Az id-nap elől, a mely föltett alak, hiányzik a csillag. 292. 1. Börsöllü nem borstöröböl, lianem borsörlöhöl lett. 298. 1. Az -ny képzős elhomályosult kicsinyítők közé vétségből odatévedt az asszony szó is, a melynek oszét eredetére legelőször maga a szerző mutatott rá (NyK. XXIV. 128). 305. 1. A finn kdykááme (ó: -mme) nem optativus. hanem imperativus. - A f. -tta, -tta nem az egyszerű finnugor művel-tető -t képző mássá, hanem összetett képző (^ cser. -kt, md. -ft, -vt. lp. -oi) (vö. SETALA, ÁH. 208). 309—310. 1. A birtokos személyragokat a szerző képzőknek tekinti. Elvégre nem lehet tagadni ennek a fölfogásnak a jogosult voltát, de mégis kissé különösnek tetszhetik, hogy azok a szóelemek, a melyek az igékhez függesztve ragok, a névszóknál kepző-számba mennek. Egyébiránt kár, hogy a szerző oly röviden végez velük s nem tárgyalja őket legalább oly részletesen, mint az igei személyragokat. 318. 1. A lebuj főnevet (< le-bujj) nem kellene két ?-vel írni; vö. ne felejts és nefelejcs (ez a rendes írásmód, s az Akadémia is így írja; az iskolai helyesírás szójegyzekében nefelejts van ugyan, de ez nem helyeselhető szófejtő írásmód). 329. 1. Lp. lodde o: lodde. 329 1. Azt, «a ki a papnak szolgál, segédkezik a mise alkalmával)), magyarul nem miniszternek, hanem mini&tránmBk nevezik. — A szántóföld a jobbágyságnak, igaz, hogy nem volt o.ökös sajátja, de azért nem lehet rá mondani, hogy «ingó jó szaga» volt. 331. 1. A jelentés ((megszorításai) mellett a magyarázó «mintegy megsűrűsödése» talán nem szerencsésen választott kifejezés. 332. 1. A gáborka madárnév alkalmasint népetimológia szülötte (< galbula, vö. Nyr. XVII. 437, SZARVAS); ellenben, igenis, állatnévül használt keresztnév a gábor «farkas» (MTsz.) 337. 1. Md. mole- o: mol'e-. 340. 1. Nem tudom, hogy a nép azt mondaná a szép gyermeknek: te szépség! Az ilyen kifejezések, ha nem csalódom, mindig komolyan vagy tréfásan korholók vagy sajnálkozók, pl. te rosszaság ! {= rosszalkodó gyerek); ó te soványság! (= szegény sovány gyerek); — iróniával: te jóság! (rossz gyerek). 342. 1. Hogy «a meny szó valamikor nemcsak fiatal nőt, hanem menyétet is jelentett)), azt sem a magyar nyelvtörténetből, sem a rokon nyelvekből nem lehet kimutatni. Csak annyi bizonyos, hogy a menyét szó valahogy összetartozik a meny szóval (vö. ol. donnola stb.: MUSz. 614).