Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Ismertetések és bírálatok - Szinnyei József: Simonyi Zsigmond: A magyar nyelv. 427

ISMEETETÉSEK ÉS BÍRÁLATOK. 443 nem *y-ből fejlődött, hanem olyan eredetű, mint a száj és a háj szó j-je. A finnugor *PÍ^; folytatója a magyarban a fő, fé (NySz.) stb. j-nélküli alak, a melynek egykori megelőzője *feü < *fev volt; a 3. szem. birtokosragjával: *feve, s ebből lett a tihanyi apátság alapítólevelében (1055) előforduló fee (így is írva: Jehe, 1. NyK. XXV. 135 és Nyr. XXXII. 484), s a fee alakból lett a fe-j-e. Ezt aztán a nyelvérzék így elemezte: fej-e, s ennek az elemzésnek köszöni a létét a későbbi fej alak. Ugyanilyen eredetű a neje és a veje alak j-je is. 248. 1. Hogy a ház, kéz, víz szavak z-je finnugor t-hől lett, az oly föltevés, a melyet jó okokkal lehet támogatni, de ellene is nemkülömben jó okokat lehet fölhozni, a mi részben meg is történt (vö. NyK.' XXVI. 416, SETALA; XXVII. 131, MUNKÁCSI). Nekem az a nézetem, hogy több ok szól a d föltevése mellett. 249. 1. Az l hang finnugor előzőjére nézve szintén eltérő vélemények nyilvánultak, s én részemről SsTÁLÁvel tartok, a ki o-t vesz föl, nem pedig d-t, mint a szerző, a ki ebben BUDENZ-hez és MuNKÁosihoz csatlakozik. — A 2. személy -l ragjának a megmagyarázása igen nehéz. A finnugor alapnyelvi második személyű névmás kétségtelenül *tg volt, s ennek sehogy sem lehet egyenes folytatója az -l. Valami váltakozást kell föltennünk a ragnál: *-í* ~? *-(?«, s az utóbbi alak folytatójának tekinthetjük az ázol és a várlak-iélék -l-jét, míg a plur. -tok, -ték, -tök-he\i -t az eredetibb t-s alak képviselője (vö. NyH. 122). 251. 1. Az Ij helyett nem lly-et (csalja: csallya) ejtünk, hanem jj-t (csajjá). 251. 1. A halogat, illeget, mutogat, hit eget-féléket bajos dolog a halasztgat, illesztget, mutatgat, hitetget-íélékből hangfejlődés útján keletkezetteknek magyarázni. Valószínűbb, hogy ez esetekben részben más alapszóból való származékokkal, részben pedig analógiás alakulásokkal van dolgunk. Az -ászt, --észt és -at, -etképzős igék némelyike mellett előfordul -Át képzős is, pl. tapaszt, támaszt, szakaszt, mutat: tapít, támít, szakít, mutít, s ezeknek régibb ¥

tapoyt, *támoyt, *szakoyt, *mutoyt

alakjából lettek a tapogat, támogat, szakogat (> szaggat), mutogat gyakoritok; ébreszt mellett is van ébrejt (< ¥

ebreyt),

s ennek a gyakorítója: ébreget (a nem köznyelvieket 1. a MTsz.-ban). Ezeket a gyakoritokat a nyelvérzék később az -ászt, --észt, -at, =eí-képzősekhez csatolta, s ezzel meg volt adva a mód arra, hogy más ilyen képzésű igék mellett is keletkezzenek -ogat, -eget-végű gyakoritok. Némelyik mellett megvan a rendes hangfejlődés útján létrejött alak is, pl. halogat, illeget mellett halászgat, üleszget. 275. 1. A réjo, hiu, viju-féle állítólagos teljes tőalakokról elmondtam a véleményemet NyK. XXXIII. 132. 1. 287. 1. Az összemarok aligha pregnáns kifejezés (= össze-