Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)
Ismertetések és bírálatok - Szinnyei József: Simonyi Zsigmond: A magyar nyelv. 427
ISMERTETÉSEK ES BÍRÁLATOK. 439 S. szerint: eleve, néki, világbeié, mönnyoruszágbelé, nyúgolmábelé (-béli), én szerintem: eleve, neki v. néki, világbeié, mönnyoruszágbelé, nyúgolmábelé. Hogy ezeket a véghangzókat mért tartom rövideknek, annak a megokolását a Nyr. XXIV. 149—153. lapján találja az olvasó. Hozzátehetem még azt is, a mire az imént már rámutattam, hogy t. i. a -bele és -béli írás váltakozása szerintem rövid -é'-vel való kiejtésre vall. Eldönteni nem lehet a dolgot, mert hiszen a lativusi alakok véghangja részben mai napság is hosszú, s olyan váltakozás, mint a mostani bele «--> belé, hova <v hová, a megrövidülés óta mindig volt. (Következetlenségnek látszik, hogy én a fönnebbiek ellenére a mige zocoztia-t így olvasom : mégészakasztjá ; de erre az vitt rá, hogy még a KT.-ben is mege van írva, s ha akkor még megvolt a későbbi még véghangzója, a HB. korában még hosszú is lehetett; külömben a hangtani helyzet is más.) 4) Miv, tiv: 8. szerint: mü, tü, én szerintem: mű, tű. Azért tartom a magánhangzót inkább hosszúnak, mert úgy van írva, mint a plur. 3. személy névmásáé: iv, a melynek ű hangzása kétségtelen. (A mű és a tű alak máig is él a Székelyföldön; 1. MTsz.) 5) Paradisum: S. szerint: paradicsom (paradicsom), én szerintem: párádizsom. L. MELICH, Szláv jövevényszavaink I. k. 2. r. 359. 1. 6) Terumteve: S. szerint: terömtöé, én szerintem: terömtévé, t. i. úgy mint Hov, Hou: lova, *köv, *köü: köve (1. Nyr. XVII. 194, 195). Nem tartom valószínűnek, hogy a mélyhangúak -ou képzőalakja mellett a magashangúakó -ö lett volna, bár nem mondhatni teljesen lehetetlennek, mert a mély- és a magashangú alakok nem fejlődtek mindig párhuzamosan (vö. várja : kéri, várjátok : kéritek, várják: kérik). Azonban nem látok semmi okot arra, hogy itt ilyen fejlődésbeli eltérést kelljen föltenni. 7) Eleut: S. szerint: eléütt, én szerintem: előtt. Elvégre nem lehetetlen, hogy az eu kettőshangzót jelölt, de akkor a levn-t is léün-nek, nem pedig ló'n-nek kellene olvasni. Én azonban mégis a magam olvasását tartom valószínűbbnek, mert az ev, a melylyel az eu azonos értékű, a HB. más szavaiban mássalhangzó előtt határozottan az ö hang jele. (L. a következő pontot.) 8) Felevl, -belevl: S. szerint: feléül, beléül, én szerintem: felől, belől. — Az -ól, -öl ragot BUDENZ (UA. 391) úgy magyarázta, hogy korábbi *-ova l, öVfZ-ből, s ez még korábbi *-ola l, ^-öiiZ-ből fejlődött, és így a f. -Ita, -Ita {-l-ta, -l-téi) ablativusragnak pontos megfelelője. Mármost azonban, ha így állana a dolog, joggal elvárhatnók, hogy az egyszerű ablativus-ragot (m. -I ~ f. -ta, -tá) megelőző -l elem meglegyen, vagy legalább
