Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Ismertetések és bírálatok - Szinnyei József: Simonyi Zsigmond: A magyar nyelv. 427

436 SZINNYEI JÓZSEF. neve mind amaz őskorból maradit] meg.» Ezek közül azonban vad, nye<t, farkas, liba nincs meg az előbbi fejezetben, s a négy közül csak a vad bizonyítható finnugornak (vö. MUSz. 553); a nyest ~-» f. náatá, lpN. natte, IpS. nete (MUSz. 416) egyeztetést nem lehet igazolni, legalább eddig nem sikerült (1. MUNKÁCSI ós SETALA vitáját: NyK. XXV. 350, XXVI. 195, 313, XXVII. 80); a farka* magyar származék (vö. MUSz. 496, és Nyr. XXIV. 841, HALÁSZ) ; a liba szó nem lehet azon finnugor szavak megfelelője, a melyekkel BUDENZ (MUSZ. 701) egyeztette, mert a hangmegfelelés nem igazolható; eredete ismeretlen. (MUNKÁCSI, ÁKE. 444. 1. árja jövevényszónak tartja). 79. 1. A mongol eredetűeknek tartható szavak közül a hagyma elhagyandó (vö. vog. liáém? «hagyma»), s vele együtt alkalmasint még egy-kettő; de közéjük sorolható az egyéb szó (< rnong. eldeb, mint NyK. XXXI. 237 kimutattam). 84. 1. Szpurka, «ronda» o: szpurkát (< oláh spurcat; 1. MTsz. és Nyr. XXIII. 531). 89. 1. «Hogy a mi -s melléknévképzőnk oly gyakran szerepel foglalkozást jelentő főnevekben, kapus, csikós, lakos ^sajtóhiba lakatos helyett], azt a hasonló jelentésű és hangzású török •ci, -.5? képző hatásának lehet tulajdonítani.*) — Ezt a föltevést nem tartom elfogadhatónak. A török képzőnek ilyetén hatásáról csak abban az esetben lehetne szó, ha a magyarban egy csomó vele képzett közkeletű török szó a maga alapszavával együtt honosodott volna meg, s ha a török képző a magyarhoz jobban hasonlítana. Az -s képzőnek ez a szerepe igen könnyen megmagyarázható a nomen possessoris-képzői functióból minden idegen hatás föltevése nélkül. 102. 1. A jövevényszavainkkal foglalkozó munkák sorozatából kimaradt MELicHnek jeles akadémiai értekezése : «Melyik nyelvjárásból valók a magyar nyelv régi német jövevényszavai?)) Bpest, 1900. 106. 1. Az «elavult és csak a régiségben található kifejezések)) közé vétségből becsúszott az áj szó is, holott erről maga a szerző mondja később a 141. lapon, hogy a nép nyelvében máig is él. — Az olng-nak írt szót nem alag-nak, hanem alognak kell olvasni. 109.1. Arkusuth helyes olvasása nem árkus, hanem árkos út. 114. 1. «A látszólag zártabb magánhangzók mindvégig megvannak a Halotti Beszédben.)) — Az első kiadásnak e helyét a «látszólag)) szó betoldásával akarta a szerző az Árpád-kori magyar nyelv hangzásáról való megváltozott és most már általánossá vált fölfogásnak megfelelővé tenni. Jobb lett volna mégis a régi fölfogás nyomait teljesen eltörölni. 114—118. 1. A Halotti Beszéd néhány szavának kétféle,