Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)
Ismertetések és bírálatok - Szinnyei József: Simonyi Zsigmond: A magyar nyelv. 427
ISMEETETÉSEK ÉS BÍRÁLATOK. 435 Erre és más kalandos rokonitásokra jó lett volna — ha nem is itt, hanem talán a magyar nyelv eredetéről és rokonságáról szóló fejezet végéhez csatolt függelékben vagy jegyzetben — részletesebben kiterjeszkednie. Az efféle kérdések érdeklik a közönséget, s minthogy most éppen minduntalan föl-fölbukkan a sumírmagyar rokonság, jó volna, ha az ilyen népszerű munka érdemük szerint méltatná azokat a dolgozatokat, a melyek ezt a rokonságot hirdetik. 61. 1. Hogy a magánhangzók illeszkedése «az egész nagy [ural-altaji] nyelvcsaládnak eredeti sajátsága*), az olyan állítás, a melyhez sok szó fér. Még az sincs bebizonyítva, hogy a finnugor alapnyelvben megvolt a hangrend (vö. SUS. Tóim. Xr 3, WIKLUND ; VIII. 7, MÍKKOLA). — A magánhangzó-illeszkedés példái között van egy, a mely nem odavaló, t. i. (*)jár-nek > járnak, mert az n és a k közötti magánhangzó eredeti mineműségéről semmit sem tudunk. (A rag eredetére vonatkozó föltevésemet 1. NyK. XXXIII. 256). 63. 1. Vog. manárém tarate'im? «mimet bocsássuk alá?» — helyesen: «bocsássam». 63. 1. A plur. -t és -Á>ra nézve 1. fönnebb a 48. 1. egyik helyére tett megjegyzésemet. 63. 1. Az olyan alliterácziós ikerszavakban, mint a f. tápötaysi «telides-teli», kaz. tat. tup-tuli ua., burjét sap-sayan «nagyon fehér», S. az előtag j>-jét képzőnek veszi, s ezt föltűnő egyezésnek tekinti, a mely átvételből nem magyarázható, de véletlenség sem lehet. Az én nézetem szerint ez a találkozás mégis csak véletlenség, s az ilyen játszi szavakat nem lehet egyeztetni. Számba kell venni, hogy a finnben jó csomó olyan is van, a melynek előtagjában a második szótag nem p-n, hanem más mássalhangzón kezdődik, pl. paki-parastaan, siki-sokea, pako-paljas, nelko-nelisin, selko-selálláan, pilkko-pimeá,puti-puhdas, viho-viimeinen stb. (1. GENETZ, Suomen partikkelimuodot 87—89). A törökségben is előfordulnak szép számmal olyanok, a melyekben nem p, hanem m, r vagy s van, pl. oszm. bem-bejaz «hófehér», tertemiz «egészen tiszta», kas-kati «nagyon erős» (1. KUNOS, Oszmántörök nyelvkönyv 235, 236). 64. 1. A finn nyelv a jelzőt a jelzett szóval nemcsak ((nagyrészt*), hanem általában egyezteti; a kivételek száma elenyészően m csekély. Hozzá lehet még tenni, hogy a lappban is előfordul némelykor egyeztetés (vö. WIKLUND, Lárobok i lapska spráket 34, 48, 49). 77. 1. «Már előbbi fejezetünkben láttuk, hogy a magyar nép ősei, mikor finnugor rokonaiktól elváltak, a nyelvhasonlítás tanúsága szerint vadászatból és halászatból éltek, hogy a vad, nyúl, nyuszi, nyest, farkas, lúd, liba, másrészt a hal, háló stb. 28*