Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Pólay Vilmos: A vogul infinitivus használata tekintettel a magyarra 370

' 418 PÓLAY VILMOS. állítmányi használatáról, a minővel a magyarban is találkozunk. Akadnak ugyan a többi nyelvjárásokban is esetek, melyek a puszta inf.-t állítmánynak tüntetik fel, de ezek, azt hiszem, másképpen fejthetők meg. Ilyen mondatoknak pedig az olyanokat tartom, a melyeknek inf.-a bár lazán, de mégis függ egy verbum finitum-tól. Olyanok a következők : namsein yotál kwálépuykwé gondolkozol, merre lehetne távozni III. k. 225, 227. nq,mseim : yuml'e ás ti %ütél jol-eíimtaykwé gondolkodom, mikép estelednék le már a nap IV. k. 7 2. Hogy az inf. ezekben a mondatokban is függ az előtte álló verbum fmitumtól, ezt bizonyítja a következő mondat, a melyben a kapcsolat szorosabb, mert az inf. nem alakult kérdő mondattá, pl. Xut-atér takwitán janés ma Unttuykwé q,s akw'-müs ti namsi Xut-átér megint azon gondolkozik egyre, hogy magának külön földet teremtsen I, k. 162. Lehet azonban az előbbi két mondatot rq,wi «lehet» vagy éri «kell» kiesésével is magyarázni (v. ö. nq,msi: nq,rém sunsuykwé éri gondolja magában, néznem kell Uralbegyemet IV. k. 80.). Ide tartozik másodszor az olyan mondat, a melyben az előző mondat állítmányát oda kell érteni, pl. manér nan ési-páús totuykwé tayfijin? ési'-páns totuykwé-ke: totéuw micsoda, ti dicsekedni akartok? Ha dicsekedni akartok, hát nézzük, ki tud többet IV. 181. [v. ö. II. k. 23.]. A második mondat első fele tkp. csak ismétlése a megelőző mondatnak feltételes alakban. Ugyanolyan természetű — csak a -ke feltételes partikula hiányzik — az az eset, a melyben nq,mse'in pótlandó: namse'in yotál kwálépuykwé, tt'i minépuykwé: tll ul kwálápén gondolkozol: merre lehetne távozni; éjjel elmenni [ha akarnál]; arra ugyan ne távozz! III. k. 225. Érdekes a következő eset, a melyben az inf.-t egy egész mondattól függőnek kell gondolnunk ós pedig czélhatározói minőségben, sorúi vánsép maná mákwé qlém ! am vojpilém nári' kátép mán ne áyitán vátem pil kásiy láyyné lüluykwé ah minő aranypázsitos földecske volt! magam-féle zsenge kezű kis leányasszony számára szedhető bogyónak vigasságos útjára állni [késztől III. k. 40—41. Olyan mondatok, a melyek tóti «hozni»-val mint verbum finitum-mal kapcsolatban vannak és beállást fejeznek ki, inf.-t tüntetnek fel. Nagyon hasonló viszonyt mutat a már előbb említett IV. k. 181. alatt található mondat, s lehet, hogy ez a magyarázat