Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Pólay Vilmos: A vogul infinitivus használata tekintettel a magyarra 370

A VOGUL INFINITIVUS. 419 helyesebb. Hogy ez a szerkezet nem lesz oly szokatlan, azt hiszem, mutatja az a körülmény is, hogy az alább említendő két példa két külömböző nyelvjárásból ós prózai szövegből való: ti-yitrip man yotd joytunkwé am napén totililém efféle vidékre, ha téged viszlek, hová érünk II. k. 302. néyém né-sé-ndrél téytgy, né-sé-ndrél djtdyw tqtűamén nőmet mivel etetjük, mivel itatjuk, ha elhozzuk IV. 374. Mind a két mondat inf.-a módhatározói viszonyban látszik állni a verbum finitumhoz. 2. Áttérve most már a szigorúan vett elliptikus állítmányú mondatokra, a minőket a magyarban is találunk, az ÉV. nyelvjárásból csak egy példát említhetek, s ez is felkiáltásképpen szerepel: yumlé várunkivé! mit tehetni! IV. k. 25., v. ö. manér várunkivé rq-wi IV. k. 141. Azonban a tavdaiban már több példát találhatni, noha a közölt szöveg aránylag" kis terjedelmű. Ezek a példák a következők : IV. k. Tini-khqr a khqnton enni valót nem találni 352. djnikliqr ci khqnton inni valót nem találni 352. nün ju a tvn ámdnmi te meg nem ehetsz engemet 353. nün dm-jitélém a vqyqtgn, nou iú-pél vér-khq,r qsén neked velem nem lehet verekedni, te még fiatal vagy 354. mánun ülnél dy-khot á minőn nekünk innen sehova sem lehet menni 357. dy-kJiqne a jatvqlun senkinek sem lehet egybegyűjteni 403. Ezeknek a példáknak mindegyike lehetőséget fejez ki s mutatja, hogy az inf. mellől vmi lehetőséget kifejező szó maradhatott el. Ezen véleményemet támogatja e mondatok személytelen szerkezete, s ennélfogva a lélektani alany dativusban van. Szembetűnő még az is, hogy mindezek a mondatok tagadók. Ezek a mondatok szóról szóra magyar fordításban is megállhatnak, ha a személy dativusát elhagyjuk s az igét -hat, -het képzővel ellátjuk. A vogul példák is igazolják BKASSAI nézetét, a melyet a magyar állítmányi infinitivusra felállított s «Magyar mondat»-ában (Akad. Ért. a Ny. és Szépt. k. III. k. 399.) kifejtett. Itt azt mondja: ((Valahányszor ige hiányzik a mondatban, mindig csak ellipsissel kell és lehet magyarázni. A jelen esetben kihagyott szónak legtermészetesebben a lehet-et vélem, melyet a felhozott példákba bepótolva, mindnyájából hiánytalan ép mondat válik.» Újabban az afféle magyar mondatokat LEHR (Arany: Toldijában) és SIMONYI (Ny. XIX.) a van kihagyásával magyarázza és pedig azért, mert a régi nyelvben látni vala, láthatni vala-íéle ala-27*