Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Pólay Vilmos: A vogul infinitivus használata tekintettel a magyarra 370

A VOGUL INFINITIVUS. 371 elemei már külömben is elhomályosultak, alak tekintetében is közel áll a tárgyhoz. Ez utóbbit hangsúlyozza PAUL H., a midőn az inf.-nak névszói természetéről szól: «Die Annáherung an den nominalen Charakter zeigt sich daher, solange nicht besondere Unterscheidungsmittel angewendet werden, zunáchst in solchen Fállen, wo die Charakterisierung durch eine FJexionsendung am wenigsten erforderlich ist, d. h. in der Verwendung als Subjekt oder Objekt)) (Princ. d. Sprachgesch.3

339). Az inf.-nak ezen fejlődési irányában a vogul nyelv vmivel hátrább van, mint a magyar, mert tárgyi használata csak kevés ige mellett szokásos. így pl. «látni» ós «hallani» mellett -né áll: tan paltdnl joytéyBm-pél yátálém ííimané at vayém ha hozzájuk érkezem, észre nem veszem, mikor estéledik nappalom IV. 139. (stb., 1. alább). A vogulban is a vég- és czélhatározói jelentésből fejlődött a tárgyi és alanyi jelentés. A tárgyra való átmenetül ilyen példák szolgálhattak: keryatuykwé-ké pate'im: ayydsip yurém yq/pt kereim ha be akarok fogni, hófajd nyakú rénökröt fogok be IV. 42; vagy: aném taw sepdnél ajtuykivé jemtiléstd ő engem varázsitallal meg akart itatni IV. 343. — Páti eredetileg vmihez hozzáfogást s készülést jelent s azután Kezdést, a cselekvésnek beállását, de mindez esetekben még érezni eredeti jelentését, bár a cselekvés beállását jelentő alkalmazásában már közel van ahhoz, hogy a mellette álló inf.-t tárgynak tartsuk, pl. élál' q,s ti minupkwé pata azután ismét tovább indult I. 7. Jelentés fejlődésének utolsó foka pedig ott áll előttünk, a hol már akarást fejez ki, s akkor a mellette álló inf. már határozottan tárgy. Úgy képzelhető a fejlődés a jemti desz, válik» és a vele kapcsolatos inf.-nál is. A mikor jjedig az igének ilyen jelentésfejlődése folytán az infinitivus tárgyi viszonyba lépett az igéjéhez, akkor ennek analógiájára más főnévi tárgygyal álló ige is maga mellé vette az infinitivust. Alanyi szerepben az inf. többnyire éri mellett áll, ez pedig alapjában véve azt fejezi ki, hogy vmire szükség van. Tehát az alanyi inf. is visszavezethető az inf. eredeti vég- vagy czélhatározói jelentésére. 24*