Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Erdélyi Lajos: Időalakjaink és módjaink a háromszéki nyelvjárásban 332

IDŐALAKJAINK ÉS MÓDJAINK A HÁROMSZÉKI NYELVJÁRÁSBAN. 365 8. Imi fogott. — Ezt az igealakot, mely nem egyéb mint az előbbinek múltra való alkalmazása s az alábbi alakokkal együtt nem más, mint a fog igének különböző alakjai, régebb a futurum exactum képviselőjének szokták tekinteni s keletkezése idejére nézve SZARVAS azt mondja, hogy szerfölött ifjú, alig hivatkozhatik pár évtizednyi létezési időszakra. (Igeidők 284.) SIMONYI pedig újabb fejlődésű székely igealaknak mondta. (A m. nyelv1 221.) Pedig, ha utána nézünk, a régibb nyelvben is előfordult. (Vö. NySz. 1 : 866.) a) Futurum exactum értelmében való használatát újabbkorinak mondhatjuk s HuNFALVYval és SzARVASsal jogosan hibáztathatjuk az effélékben: ha lefogtad irni, közöld velem (v. ö. MNy. 2 :448, 463, Igeidők 286.); de maga az alak utánnézésem szerint a régi nyelvben sem az, bár legalább is harmadfél százados igealak. A NySz.-ban is olyan használatban jön elő, mint SIMONYI a székely beszédről jelezte: fogott írni, el fogott menni, a. m. valószinűleg, alkalmasint elment (id. h.). Tehát h) mint a NySz. értelmezése is adja, a valószínűség kifejezésére szolgál, s ebben az értelemben használják nyelvjárásunkban is, mégpedig a múltra vonatkozólag, mint valószínű multat jelentő igealakot. Mint ilyen fordul elő a háromszéki, kézdivásárhelyi születésű MATKÓnál is (XVII. száz., Nyr. 2 : 263.)*) S mint ilyen tudomásom szerint a nép nyelvében több helyt hallható ma is: a kalotaszegi nyelvjárásban (JANKÓ J. id. m. 221. 1.), szolnok-dobokai (Nyr. 17.) s szilágysági tájszólásban és másutt is. — Nyelvjárásunkban ilyen értelemben fordul elő, mégpedig az irt alaknak megfelelőleg teljesebb, távolabbi múltra értve, mint pl. a német ú. n. fut. exactum főmondatban. Irodalmi nyelven talán, alkalmasint, valószínűen stb. határozószókkal és múlt idejű igével mondhatnók az efféléket. Pl. Nem fogott innya (inni). Haza fogott menni. Messzünnét fogott jőni az lír/i (Bárót). Azt fel é's fogta irni mer tám (Futásfalva). Tám Szengyörgyönn fogtam hallani (azt a hírt). Effélékben is: Met én ezt *) S nem úgy, mint KOMÁROMY értelmezi ott, hogy meg fogott csábulni = meg kezdett csábmni, hanem: bizonyosan megcsábult, nyilván megcsábult.