Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Erdélyi Lajos: Időalakjaink és módjaink a háromszéki nyelvjárásban 332

IDŐALAKJAINK ÉS MÓDJAINK A HÁROMSZÉKI NYELVJÁRÁSBAN. 361 olyanforma használatban és külömbségekkel vagy felcserélődéssel jönnek elő a régi háromszéki nyelvemlékekben is, mint a mai nyelvjárásban. így az ira pl. tanúvallomásokban, jegyzőkönyvekben a történtek főbb mozzanatainak kiemelésére, mig a mellékmondatban inkább irt v. más múlt alak áll; időfolytán pedig egyik-másiknak szerepe kissé változik.*) Pl. Mindszent másodnapján jővén ek mi élőnkben... monda ezt az felperes az alperesekhez, az mely örökséget Zoltánban birtok, mind malmot és minden örökségeket, kik Zoltánban voltának; az alpereseknek Ferencz György azt feleié... az felperes azt mondd... mert eddig anyánk engedelmeböl birtátoL:... az alperesek semmi bizont (tanút) nem adának. Az alperesnek nem tetszék, elfogák, ezt mondák stb. Ellenben a két alak igy is: és nem tetszék az felperesnek; elvitte mi előliünk stb. (Szék. Oklvt. 2:174, Sepsiszék, 1564.) Ugyanabból a korból más oklevélben: Ezt válla hogi óth (öt) Daczó Geórgi hitta el, Nem izente á neki sem biró sem hadnagy sem zek (szék , Mw egij embert kwlticnk vala (főmond.!) be Daczó Paine aszszonyómhoz az hazhozz... kij azt monda hogij ó be Ment wolt az Daczo Paine aszszonyomnak tívdomant tótth (tett) hogij iktatni Mennek. —• En mentem wala valamij dolgomerth Daczó Géorgijnij (-ni) es talalam az ó hazánál asz garadiczijon (garádicson, küszöbön), es el hijiva vele (? vala) asz malomhoz, hallom hogy Itattija vala. Tudom, hogy az forró orokkijnek fele mellijnek fele bernald ferencz rezze wala ászt birija vala daczo Pal es nála zalagon vala. Már fennebb idéztük; ugyanez a következő tanú beszédjéből oratio obl.-ban így olvasható ugyanott: twggija hogy asz bernald ferenc Rezze asz forró órókkijnek Daczo Pálmai volt es birta sat. (Szék. Oklvt. 3:326, Sepsiszentgyörgy, 1568.) A 17. századból, 1642-ből: Midőn volnánk Sepsiszékben Lisznyóban, jövének mi élőnkbe... kik is minket két részről megbír alának és iratának ilyen örökös végezést (aligm. perf.), hogy tudniillik bikfalvi uraimék tegnapi napon az szekereket ökröstől behozták... a honnan ez előtt az uzoni Pap János ökreit is behozta Bikfalva, és le is ütötte az ott való erdőlésért és a marha hieresztésért, melyért most törvént akarának bikfalvi uraimék moveálni uzoni uraimék ellen... melyet Bilfalva ugy engedett volt az alatt a kötés alatt... De sok szép kérésekre uzoni uraim éknak engedének bikfalvi uraimék és nem kivánának törvént moveálni, stb. (Szék. Oklvt. 4: 274—5.) Ugyanabból a korból 1678-ból CSEREI GYÖRGY Erdővidékről, Baróthról így ír pl.: Tennap 1 óra után jöttem ki Fogarasból. Én uram menék és jövék csaknem *) így értendő tehát MATKÓ ISTVÁN időhasználata is az ira és irt alakra nézve s nem úgy mint KOMÁEOMY L. SZARVAS merev elmélete alapján nézte, Nyr. °2 : 264.