Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Erdélyi Lajos: Időalakjaink és módjaink a háromszéki nyelvjárásban 332

IDŐALAKJAINK ÉS MÓDJAINK A HÁKOMSZÉKI NYELVJÁEÁSBAN. 359 meyjettem (ijedtem) vala! Hogy elfáradtam vala! (Mind csak az elébb múltra értve.) Jegyzet. Mindezekben mintegy prses. perf. az «aligmultba» téve. b) Kérdésekre adott feleletekben, megjegyzésekben, nyilatkozatokban szintén az egyszerű ira v. irt helyén, mikor az illető mintegy nem akar ama határozott alakokkal élni. Pl. Hol a koppanta ? Ide tettem vala ne l Itt láttam vala ne! c) Ezzel a használatával mintegy összefüggőleg s tán általában a hozzá hasonló ir vala használatának hatása alatt is, habozásban és kérdésben az egyszerű irt helyett; mint az ir vala az ir helyett. Pl. Nem tom, az apját temettük vala-e el. Tóm éccér hoztam vala Brassóbóll. Komáin asszo~ nem látta vala ugy-e a kémenczenket í Mihájné asszonnal jártál vala-e ? (a vakáczió alatt). A koppantót behoztad vala-e i Hoztál vala-e ki kendőt ? (Mindkettőt aligmultra értve.) A legnagyobbat hogy hittak vala t (== hogy hittak) Sat. d) A nyelvjárás egy részében, ugy látszik, tán az alább említendő lesz (= talán) és az ír vala fenn látott egyik használata következtében feltételes mód múltja, tehát irt volna értelmében is használják. E pár példa, mit gyűjtöttem, a következő: Csak e honn lett vala! (Oltszem.) Jó lett vala (= lesz vala), itt mennyünk, héj/ (Zalánpatak.) Olt meg itt legjobb lett vala (Baróton, egy öregtől). (V. ö. Kalotaszegen is: Hát mikor saját szememmel látok egy ilyen levelet, hogy ne olvastam vala el! Kalotaszeg ez. folyóir. 1: 45.) B) Viszonyítva, tapasztalatom szerint, mint a régibb irodalomban (v. ö. MNy. 5: 332.) az ira alakkal kapcsolatban, a megelőző cselekvés, állapot, helyzet jelölésére fordul elő. Itt is azonban a nem sokkal azelőtti időnek jelölésére, vagy a már régebbi múlt közelebb hozására, a melynél valamivel közelebb áll a vele kapcsolatos ira ideje. Pl. Elmentem vala a' paplioz, s' nem találám otthon 's úgy jövék haza. (BUD. 356.1.12.) Megindult vala a vér, jijam, alig tudók esmérd megállittani. (Atyámtól.) II. Irt volt, nyelvjárásunkban: irt vót. — Ez az igealak, melyről SZAK VAS az irt vala mellett meg sem emlékszik (v. ö. Igeidők, 275. 299.) pedig a régi nyelvben is előfordult (1. HUN-