Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Erdélyi Lajos: Időalakjaink és módjaink a háromszéki nyelvjárásban 332

360 ERDÉLYI LAJOS. FALVY, MNy. 5 : 352.)*) s a mai köznyelvben, sőt írásban is többször előfordul, a székelységben — mint láttuk — BUDENZ észrevétele szerint még gyakoribb, mint az irt vala (v. ö. MNy. 5 : 357—8.). A háromszéki nyelvjárásban ma is gyakran hallható mégpedig viszonyítva is, de meg önállóan is. A) Önállóan általában a régen vagy régebben múlt cselekvés jelölésére használják, abban különbözve az irt vala alaktól, hogy sokkal határozottabb és a cselekvést rendesen régibb időre viszi vissza, mint amaz. Példák : Elég idejibe lekaszálták vót a lencsét s még és ződ. Mind (mint) a ki aszonia (azt mondta) vót,**) jó a hus s a káposzta/ Hogy és hitték vöt? De némelykor közelebbi múltra is értik. Pl. Most bácsika, és jobban néz ki, de az ősszel egészen elpusztult vót (Csak egy évvel azelőtt!) Mondtad vót-é Ravasznak, hogy tejet nem hoztak ? ! (Egy napi idővel azelöttre.) Sőt néha az elébbre, az aligmultra is. Pl. Hanem ezt künn hagyta vót az' elébb édes anyám. Éppen azt a kártyát vettem vót (elébb !) a kezembe. Jegyzet. Itt, mint látjuk, az irt v. ira, ir vala stb. helyett állt. De természetesen itt sem annyira összezavarásról lehet szó, mint szólt pl. BUDENZ; hanem rokonórtelmű alakok (szinonimák) cserélkeznek, mint a nyelvben máskor, más kifejezéseknél is. S természetes az is, hogy mindeme alakok jelentése fejlődött, változott is. B) Viszonyítva az irt alakkal kapcsolatban, mint a régi és olykor a mai irodalmi nyelvben is, olyan múlt cselekvés vagy helyzet, állapot jelölésére használják, a mely egy másik, szintén múlt cselekvés, helyzet, állapot előtt megtörtént, beállt. Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy mindkét cselekvés régibb időre vonatkozik, mint az irt vala használatánál a B) alatti kapcsolatban. Pl. T. Rózsa elvitte vót az ollót s sohase hozta haza. Hogy az isten verte vóna még azt és, ki a palinkéit feltalálta vót. Jegyzet. A fennebb látott ir vala, ira, irt, irt vala, irt tvolt múltra, illetőleg befejezett cselekvésre vonatkozó igealakok *) NySz. 3:935. 1. is több példa található rá a 16., 17.-ik századból is; bár valószínű, hogy inkább az irt vala után lépett föl, mint nyomatékos múlt v. régmúlt, áhnak tán korábbi szerepében. **) Szokásos szólásforma bármire.