Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Erdélyi Lajos: Időalakjaink és módjaink a háromszéki nyelvjárásban 332

358 ERDÉLYI LAJOS. Legalább a mai használat alapján részben ellenkezőjét mondhatni BUDENZ nyilatkozatának, hogy a két alak közül a volt-os volna gyakoribb (u. o. 358.) — E két igealakot különben együtt szokták említeni a nyelvtanirók a régmúlt v. végzett múlt neve alatt, minden különbségtevés, megjegyzés nélkül. Pedig legalábl) ma a háromszéki nyelvjárásban az értékre és használatra nézve van különbség a két igealak közt. Mégpedig az értékre nézve részben körülbelül azt a külömbséget lehet felállítani köztük, a melyet az irói nyelvre nézve HÜNFALVY úgy vélt tehetni, hogy «a tudott vala a múltra nézve inkább hasonlítna a «tud valához,» a tudott volt pedig inkább a tudá-hoz» (MNy. 5 : 332.). Más szóval az irt vala inkább tartósság kifejezője, az irt volt inkább a bevégzettség jelölője volna. Aztán a cselekvés idejére nézve amaz székely nyelvérzékem szerint inkább közelebbi múlt, mig a volt-os alak távolabbi. S ez, úgy hiszem, összefügg a vala és volt, más szóval az ira és irt alakok jelentésváltozásával. A mint az ira alak jelentése szűkült, úgy szűkülhetett az irt vala jelentése is a közelebbi múltra. Használatukat tekintve van közösség bennük, mint mindjárt látni fogjuk; így többek közt, hogy nemcsak viszonyítva fordulnak elő, mint kivált a régibb nyelvtanok és SZARVAS is tanította, hanem önállóan is, egyszerű főmondatokban is. De az eltérés itt is feltűnő, úgy hogy ezért is külön kell tárgyalnunk a két alakot.*) I. Az irt vala. — Használtatik A) önállóan, viszonyítás nélkül. Mégpedig a) nem is annyira régebbre, mint közelebbre vagy éppen kevéssel azelőttre, az aligmult időre értve, a beállás és utána következett folyamat vagy tartósság jelölésére ; különösen állapot és helyzet jelölésére. Pl. Ugy megütődött vala, hogy hova lett el. (Csak a most múltra értve !) Anyád ugy megszigorodott vala, hogy! {— megsoványodott, pár héttel előbbi időre mondva.) Férretántor odtam vala (csak most!) Megvétettem vala (aligmultra). A lámpást elfelejtettem vala (Kiindult, visszatér s akkor mondja). Ugy megálmasodtam vala, hogy f Ugy elszédültem vala, hogy! Hogy *) E szerint értendő és módosítandó MELICH nyilatkozata is, NyK, 24: 127—28, az irt vala v. volt igealakra.