Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Erdélyi Lajos: Időalakjaink és módjaink a háromszéki nyelvjárásban 332

856 ERDÉLYI LAJOS. mozzanatok kiemelésénél hallható. Pl. Esszemént (= össze van menve) mind a Iwri frakja vagy a tót orgona (Szólásforma) Az és akadt egy héjre. Jó tes(t)be habarodott (= meghízott). Istirimji, topánka, megeJiült (éhes lett) a léá~ka. Jdrtál-e a héten Prázsmárom? (= megjártad-e? vagy valamikor jártál-e? Ellenben : Járáll-e Prázsmáronn f egy kis árnyalati külömbséggel, a cselekvést mintegy közelebb hozza.) Megiltte a gut (guta). F. Kárujné az urátóll élkőtözött. Stb. Jegyzet. Ilyen használatban Háromszéken ma is szoktam, szokott járja és nem szakok, szók' stb. mint néhol. b) Mint szintén a köznyelvben, összefüggő előadásban, elbeszélésben mai elbeszélő múlt a régi ira helyett.*) Ilyenkor a cselekvés ideje tekintetében általánosan jelzi a multat, az ira, ir vala, irt vala sőt irt volt igealakokat is helyettesíti. Mint ilyen, az ira helyettesítője, egykor a mellett lépve fel, azt kiszorította helyéből s ebben a szerepében mintegy jelentésbővüléssel áll és mint fennebb láttuk, főként meseben van helyén (mesélő múlt, BÁLINT GÁBOR). Pl. Eecér vót, hol nem vét, vét eeeer eggy ember. Vót neki két fija. — Vót é'ccér hetedhét országoivn és tüll éggy szegény asszonnak égy fija, a ki rejaszémta magéit, hogy szolgálni ménynyén . . . A fiút Palkónak hittak. Az annya feltarisnyálta s ö elindult. (KRIZA : Vadr.) c) Mint a latin perfectum gnomicum, alapmondatokban (v. ö. SZARVAS, Igeid. 292.) s illetőleg a múlt tapasztalataiból merített igazságok jelölésére, bölcs megjegyzésekben. Pl. Csúf vót (= az ma is) még a részeg ember 'ét! Átkozott dolog vót még az az ivás és! (KRIZA : Vadr.) Még az és hunczut vót (= s az most is) a. ki kést ad a gyermek kézibe. d) Mint a befejezett cselekvés jelölője, mondhatni, minden időre, olyan cselekvés vagy állapot jelölésére is használtatik, a melyet mintegy előre bekövetkezettnek tüntet fel valaki, mikor valami gyakori ismétlődésében mintegy állandóan úgy szokott történni, vagy biztosan bekövetkezik. Pl. Ojan tökkel ütött fejű vagyok, +) Nyelvtanaink persze e használatát nem hangsúlyozzák, pedig ez ma így van s idevonatkozólag igaza volt FoGAitASinak (NyK. 4 : 38.). GYULAI PÁL is ezt tartja ma elbeszélő múltnak. Igaza van !