Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Erdélyi Lajos: Időalakjaink és módjaink a háromszéki nyelvjárásban 332

IDŐALAKJAINK ÉS MÓDJAINK A HABOMSZÉKI NYELVJÁRÁSBAN. 355 Bár zárt veténk vala a kasra! {== bezártuk volna a kukoriczáskast) Bár ne hozék vala muffot! Stb. [Kalotaszegen szintén ilyen használatban is, v. ö. pl. Kalotaszeg ez. folyóirat I. évf. 15. 1. SIMKÓ PÉTER levelét GYARMATHYHÓIIOZ ; 45. 1. egy asszony levelét JANKÓ JÁNOS urfihoz.] c) Viszonyítva a LŐRiNCztől fennebb idézett példákhoz hasonlóan, — bár ritkán jöhet elő. Tehát oly múlt cselekvés jelölésére állhat, mely egy más szintén nem rég múlt cselekvést megelőzött. Ebben a használatban csakugyan mintegy az alább látandó irt vala értékében vehető, mely igealak — mint látni fogjuk — nyelvjárásunkban ma szintén nem «régmult», vagyis nem régen múlt cselekvést fejez ki. Ez az igealak különben nyilván kombinálásból állt elő, mint MELICH magyarázta (NyK. id. h.); azonban vele szemben nem az ira + irt vala és volt vegyüléséből magyarázom, hogy így a «régelmultság képzete volna hozzácsatolva az elbeszélő alakhoz», hanem az ira + ir vala alakok kombinácziójából. Vagyis hogy az ira alakhoz is hozzájárult mintegy az ir vala analógiájára a vala s ezzel mintegy az «aligmultság» és tartósság képzete is. 5. Irt. — Aránylag kevesebbszer fordul elő, mint az irodalmi és köznyelvben, miután mint fennebb láttuk, főként elbeszélésben az ira alak is szerepel helyette. Használják: A) önállóan, mégpedig mint a köznyelvben a) végzett jelenként (prsesens perfectum) azaz valamely cselekvés végzettségének, véget érésének, megszűnésének jelölésére a rendes beszédben, társalkodásban, nyilatkozatokban, megjegyzésekben, állításokban és tagadásokban, kérdések- és feleletekben, közlések, értesítések, tudósítások alkalmával (v. ö. SZARVAS, Igeidők 493.). Az ira alakhoz viszonyítva tehát nyelvérzékem szerint azzal a külömbséggel, hogy — mint már fennebb jeleztem — míg amaz rendesen kevéssel ezelőtt történt cselekvésről használtatik, addig ez általánosabb, határozatlanabb múlt s rendesen régebben befejezett vagy beállt cselekvést jelöl; és míg amaz a cselekvést inkább mint beállót jelzi, addig ennél az alaknál mintegy annak végetórése, megszűnte hangsúlyoztatik a jelenre nézve, s míg amazt határozottabb, élénkebb, elevenebb előadásban használják a főbb mozzanatok kiemelésére : addig ez a nyugodtabb előadásban s mellék-23*