Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Erdélyi Lajos: Időalakjaink és módjaink a háromszéki nyelvjárásban 332

352 ERDÉLYI LAJOS. gen elmúlt dolgot beszélnek is «(Helyesen!) És érdekes, hogy u'tánnézésem szerint nemcsak a székelységben, de a másik erdélyi nyelvjárásterületen s a szlavóniai nyelvjárásban is ilyen értékben használják. (BALASSA, Nyelvjárások 138. és Nyr. 23 : 262) S mint a példákból kivehetni, a melyeknek tökéletes másait lehet hallani nálunk, a dunántúli népnyelvben a Balaton északkeleti partján, s a palóczoknál és még sok helyt (v. ö. IMRE SÁNDOR, MNy. id. h. 4:340; ZOLNAI, Nyr. 21 : 133. és SZINNYEI JÓZSEF élőszóbeli közlését Füredre nézve, hol egyszer ő is hallotta, továbbá a Nyelvőr népnyelvi közleményeit illetőleg adatait Békés, Szabolcs. Bereg, Ugocsa, Bihar megyéből, Dunántúl az Őrség, Somogy, Közép-Baranya, Veszprém, Bakonyvidék, Pestmegyében Bogyiszló nyelvéből stb. Nyr. 2., 3., 4. és köv. kk.) úgy látszik szintén ilyen értékben használtatik. Érdekes pedig ez azért, mert ha ezzel összevesszük ennek az időalaknak azon elnevezéseit, melyeket néhány évtizeddel ezelőtt használtak, az aligmult és félmúlt nevet (VERESS IGNÁCZ, Phil. Közi. 1882, 398.), a melyekben bizonyára az akkori nyelvérzék nyer kifejezést — mint a hogy a köztudatban ma is aligmult és félmúlt idő a hallható neve — s ha összevetjük az azelőtti régi elnevezéseit, melyekben újólag az azelőtti használatot visszatükröztető nyelvérzék jelentkezik, a melyek közt korábban a príeteritum perfectum (SYLVESTETÍ JÁNOS) később a prceteritum imperfectum (KOMÁROMI CSIPKÉS S a dunántúli Kö-VESDI P.) elnevezések jőnek elő : nézetem szerint szépen láthatni, hogy ez az előbb általános múltra vonatkozott egyetlen finn-ugor múlt idöalak időfolytán, századok multával mint specializálódik, mint válik szűkebb körűvé s lesz a vele párhuzamban fellépett t-s alak mellett a csak kevéssel ezelőtt múlt cselekvés kifejezőjévé. — Érdekes külömben, hogy a mai német u. n. imperfectum is (körte, fand, las. schrieb u. s. w.J régebben u. n. praeteritum volt s mint ilyen a későbbi er hat gehört, er hatte gehört stb. alakokat is helyettesítette mint egyetlen múlt idő, tehát a perfectumot, plusquamperfectumot stb. is, és úgy lett elbeszélő múlt, mintegy a görög aoristusnak és a franczia passé défininek megfelelőleg (v. ö. LYON, Deutsche Grammatik, Sammlnng Göschen, 90. 1.) Vagyis a német prateritum is egyfelől a régi indogermán perfectumnak felel meg, s másfelől egyszerű elbeszélésre szolgál (BEHAGHEL, Die deutsche Sprache:

323—24.1 így a latin perfectum is, Hcripsi, v. ö. LANDGRAF, Historische Grammatik der lateinischen Sprache III. Bd. I. Leipzig 1903. 160—261. Ilyenformán történhetett ez bizonyára a mi nyelvünkben is. <•) Mint már fennebb is egyes példákban, tartós múlt, imperfectum; kivált a van ige vala alakjában (mint ir vala volt