Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Erdélyi Lajos: Időalakjaink és módjaink a háromszéki nyelvjárásban 332

IDŐALAKJAINK ÉS MÓDJAINK A HÁROMSZÉKI NYELVJÁRÁSBAN. 353 a c) alatti esetben) kérdésben, habozásban, a volt v. a van határozottabb alak helyett. Pl. Eleget könyörgék apámnak s anyámnak (KRIZA, Vadr. 187.) Jó barátim/ kik valátok, kik a viz széjjin állátok, kezem nyujtám, nem' szánátok, Eletem végit várátok (AR.-GY. Népk. Gy. 37.) | Itt vala ugy-e ? (= itt van v. volt, szokott lenni). Sokáig itt valának. Stb. A régi háromszéki nyelvben pl: tudom hogy az forró (Forró) órókijnek (örökének) fele mellijjnek (melynek) fele bernald ferene rezze (része) vala, ászt J>irja vala daczo Pal es nála zalagon wala (Székely Oklvt. 3 : 326, sepsiszentgyörgyi tanúvallomás 1568-ból). E sajátságos használat magyarázatát egyfelől az ira alak eredeti használata alapján adhatjuk, melynek értelmében, miután a rokon nyelvek alapján is ez mutatkozik legősibb és egyedüli múlt időnknek, a multat nagyon általánosan jelezhette s mint ilyen a későbbi ir vala értékét is magában foglalhatta. Másfelől a vala alaknál éppen abban lehet az ilyen használat magyarázata, hogy a van igének az ir valának megfelelő vagyis úgynevezett tartós múltja nincs, ezt a vala alak helyettesíti, a mi így egyszersmind imperfectum is, praeter. impf. (v. ö. hogy pl. a görög YjV — valék is a görög grammatikusok egyhangú nyilatkozata szerint imperfectum, Nyr. 11 : 352.) s így ezen az alapon használhatják és használhatták bevégzetlenségéből, határozatlanságából kifolyólag olyan esetben is, mikor azt jelenti: «volt v. szokott lenni.» — Itt említendő a lén (lőn) alaknak is a volt helyett való ismeretes használata, a mi a csángóknál is igen gyakori, pl. A kócs (kulcs) nem lén ott. ffl jó lén. Éppen ott lén, stb. (v. ö. SZARVAS a moldvai csángókról, Nyr. 3:51.) B) Viszonyítva, önmagával vagy más múlt idővel kapcsolatban is, egyidejűség, utóidejűség, stb. kifejezésére használatos. Pl. Mikor most két esztendeje az a nagy hó vala, hogy megrekedének a fás szekerek. Járt itt s kért, de még nem hozá haza. Összegezés. Tehát e nyelvjárásunkban ma is gyakori használatú időalak mint a régi nyelvben nemcsak elbeszélő múlt, de perfectum sőt imperfectum is, mégpedig inkább kevéssel ezelőtti cselekvésre értve s úgy önállóan, mint viszonyítva is használva. Cselekvés szerint inkább befejezett és mozzanatos cselekvésű igealak, idő szerint aligmult. 4. Irék vala. Ez az igealak a régibb irodalmi nyelvben Nyelvtudományi Közlemények. XXXV. ^3