Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Erdélyi Lajos: Időalakjaink és módjaink a háromszéki nyelvjárásban 332

850 ERDÉLYI LAJOS. esemény, történet elbeszélésére. Mint ilyen elbeszélési idő váltakozik az irt alakkal, mint azt már az egész székelységre nézve BUDENZ észrevette és megjegyezte (i. h 357); mégpedig tapasztalatom szerint más összefüggő előadásban is, de főként a mesében, hol ritkábban hallhatni és helyette az irt és ir járja, utóbbi mint történeti jelen. (V. ö. pl. KRIZA meséit.) Az utóbbi jelenséget már BÁLINT GÁBOR észrevette és helyesen hangsúlyozta Kazáni tatár nyelvtanában, hol idevonatkozólag így ír: «Érdekes a nem tanult székely embernek nyelvében az, hogy az általa végzett vagy látott cselekvést önhangzós múlttal szereti kifejezni, pl. : megfogám, leejtem s megdöglék; míg a mesében jobbára t-s multat használ pl. Egyszer volt egy ember, volt szakdia kender,• vagy ment, mendegélt stb.» (III. füzet 53. 1.) Ez észrevétel egy részét azonban kissé módosítnunk kell nézetem szerint, azt t. i., a mely az önhangzós múltra vonatkozik, hogy ama példában nem az volna a fő nyelvünkben (mint a török tatár nyelvekben), hogy az illető maga végezte vagy maga látta-e azt a cselekvést, hanem az a határozottság s élénkség, a mi az ira alakot az irt alakkal szemben jellemzi s mintegy momentán értéket ad neki. Mint a milyen a görög aoristus is a perfectummal szemben s mint a hogy észlelték a régibb nyelvre nézve HUNFALVY és SZARVAS is, hogy az ira mintegy hirtelen beálló és végződő múlt (MNy. 5 : 313 és Nyr. I : 405), az elbeszélés mozzanatát jelzi; az irt ellenben csak általános múlt v. végzett jelen (MNy. 2 : 442). Hogy így az ira a cselekvést mintegy közelebb hozza hozzánk, míg az irt alak s az összetett idők régebben befejezett cselekvést jelölnek, mint ezt BALASSA is megjegyezte az erdélyi népnyelvre nézve (A m. nyelvjárások, 138). így tapasztalva a két alak közt levő külömbséget, az irt alakkal való erős összezavarodását, a mit BUDENZ hangsúlyoz (id. h. 354—355.), nem észleltem. Különben is ama tapintatos megkülömböztetés a régibb irodalomban sem adja magát oly annyira élőnkbe, mint BUDENZ állította (id. h. 355.) Hiszen akkor nem kellene SzARVAsnak itt is, meg ott is következetlenségről beszélnie idézett művében. — De lássunk példákat: Azt mondd azétt az annyáriak : Tarisnyájjon fel ingemet. Hozott isten fiuf mondd az óriás. Jó sziivel, fiam, csak telepéggy meg I azt mondd az óriás. (KRIZA, Vadr. 395.) Mély kútba tekénték, köményszálat szakasztélc (Gyermekjátékból) Ugy meg'úték a