Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Erdélyi Lajos: Időalakjaink és módjaink a háromszéki nyelvjárásban 332

IDŐ ALAKJAINK ÉS MÓDJÁT NK A HÁROMSZÉKI NYELV JÁRÁSBAN. 347 Pl. A* biz ászt a lugzót meg es merem vala (merítem vala), de gondolám, hogy jobb lessz ez a másik edény. Fel es teszem vala a kalapot, de nem mertem- Egy ugorkacskát hozok vala, fiam! Megmondhatod vala te es neki. Ládd-e, akad vala szekér Szcntiványig. Hiszen adok vala én és. No ládd-e, segéjtek vala én és (v. ö. fennebb az ír használatát B) alatt a végén).*) Ezzel kapcsolatban oly esetben, mikor valamely inkább kevéssel ezelőtt be nem állt cselekvésről azt óhajtjuk, hogy bár csak beállott volna ; vagy valamely beállt cselekvésről, hogy be ne állt, meg ne törtónt volna. Pl. Bár ott keresi vala! Bár meg kapom vala! Bár akkor elzárom vala! Bár ne és szóllok vala hézzád! Általában külömben minden olyan esetben, mikor a köznyelvben főként nem sokkal azelőtti időre vonatkoztatva föltételes, illetőleg óhajtómód befejezett cselekvése áll. Pl. Met (mert) biz' azok el nem mennek vala, ha pénzt nem éreztek volna. Mán (már) bizo~ fizet vala jól, akkor kapott volna dolgot.' (V. ö. ide BTJDENZ észleletét id. h. 357. 1. 3) alatt, s idevonatkozó példáit ott az előző lapokon, melyeket egytől-egyig halhatni Háromszéken ma is.) c) Bevégzetlenségéből, határozatlanságából kifolyólag kérdésben, habozásban a köznyelvtől eltérőleg az ír határozottabb alak helyett használják, mikor az illető mintegy nem emlékszik az előbb mondottra vagy ismertre vagy tán tetteti is magát, mintha ismerte vagy tudta volna (székely furfang). Pl. Hogy és hinak vala, te gyermek ? Hogy hijják vala apádot ? Hogy nevezik vala ? (ezt s ezt). Efféllékre vonatkozólag BUDENZ is helyesen észlelte, hogy a valami névről beszéd közben emlékezni akaró használja e helyett: hogy hijják, hogy nevezik, s hogy a székely úgy fogja föl (helyesebben : úgy akarja felfogatni) hogy az illetőnek nevét már egyszer is máskor is hallá s így kérdését is átteszi a múltba, melyről emlékezni akar (id. h. 357. 1. 2.). — De előfordul más példákban is: Ez ésszé jár vala (összetartozik) ugy-é? Viz kéli vala (— kell) ugy-é? Mi kéli vala neked? Mennyi kell vala, (kell *) Az ir vala, teszem vala e jelentésére 1, KULCSÁR E. czikkót, Nyr. 21 :500, hol találóan van jelezve, hogy ilyenkor az igealakokban mintegy múltbeli szándék van kifejezve. V. ö. a latin imperfectum de c onatut-