Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Erdélyi Lajos: Időalakjaink és módjaink a háromszéki nyelvjárásban 332

IDŐALAKJAINK ÉS MÓDJAINK A HÁE0MSZEK1 NYELVJÁKÁSBAN. 343 b) Mint tulajdonképen a folyó, illet, be nem fejezett cselekvés alakja minden időre, minden időben egyformán történő cselekvéseknél, s így olyan mondatokban, melyek általánosak vagy örökérvényüek. Vagyis példabeszédekben, többször hallható bölcselkedésekben stb. (SzAEVAsnál: általános jele n). Pl. Kérdő uttydt nem veszti. Az isten se nem siet, se nem késik s niégés elérkezik. A lovat jába (hiába) csapja, az ember, ha abrakot nem ad neki, mert a' csak a farkával int. \ No mán Őkeme és ojan mind a tekenyöbeli viz: éccér ide máccor oda locscsan. (= szokott locscsanni). Rósz kutya, a ki mégugassa a vaszkát (helyét, fészkét). Uti czifra: házi rossz. Ar. Gy. id. h. c) Az előbbi használattal összefüggőleg gyakran, sőt állandóan folyamatban levő, ismétlődő vagy szokásos cselekvések jelölésére. Pl. Az úrfi szivarazik-é? (szokott-e szivarozni?), me' János úrfi szivarazik (= szokása).*) Sokadalom, lakadalom, nincsen akkor beteg asszony. A' nem attól jár (= szokott járni). Nem, tó'ti az üdőt jába, met váj (vagy) eszik, váj lop, váj kártyázik. Ar. — Gy. id. h. d) Határozószóval kapcsolatban, de magára is, jövőbe n folyó vagy beálló cselekvés jelölésére, mint mondani szokták (de nem helyesen) jövő helyett; a mikor határozószó és u. n. jelen fejezi ki a jövőt, a mi kivált a népnél ma is majdnem, kizárólag használatos a fog-os jövő helyett, valamint legrégibb nyelvemlékeinkben is.— Példák: Esztend'' éjenkor vajon mi(t) csinálunk í No ma hallassz te ott éggyet. Akkor engem nem kap itt. Adok én neki, de nem pénzt. e) Történeti jelen, u. n. praesens historicumként, mintegy a cselekvést nem a jelenbe helyezve, hanem: megjelenítve z elbeszélés élénkítésére. Pl. Ecczér ugy járok, hogy élmények igy tavasszal a szentgyörgyi (sepsiszentgyörgyi) sokadalomba s hát ott annyin vadnak éjfele marhaszédők hogy! Most az ősszel esztendeje élmények Brassóba s vészek két tehénkét s nekikezdek szántani, de a' bizo~ nem menyén. Hü forgós keringettét, gondolom, mi lessz mos(t) velem 1 (Hát bizo~ kapám magam, eladám a *) Ellenben pl. «Hegedül-e?» — már ezt nem mondják nálunk. Hanem csak így: Tud-e hegedülni ? Éppígy: Szoktál-e kártyázni? Nem pedig: Kártyázul-e ?