Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)
Tanulmányok - Melich János: A magyar szótárirodalom - II. 283
A MAGYAK SZOTÁEIBODALOM. 321 4. Említettem, hogy SZIKSZAI FABRICIUS Nomenclaturá-ja hatással volt az 1629-ben Nagyszebenben megjelent latin-németmagyar szójegyzékre. Ennek a szójegyzéknek következő czíme van : «Nomenclatvra seu dictionarivm Latino-Germanicum, ex varijs probatisque Autoribus collecta. Nunc d e n v o adiectum idioma Hungaricum, in usum discentium. Excusum Cibinij. Per Marcvm Pistorium; reparatöe salutis : 1629.» E szógyűjteménynek egyetlen példányát a M. N. Múzeum könyvtárában őrzik (EMK. 623. jegy alatt), de sajnos, ez a példány is csonka. Megvannak az A1 —1 2 közti levelek, de e levelek nincsenek helyesen olyan egymásutáni sorrendbe bekötve, a mint a szavak egymásra következnek. A csonka és hibás példányba valaki itt-ott több hiányzó szót beírt, de e beírások nem lehetnek régiek. A mi pedig a nyomtatvány kiadását illeti, azt kell mondanunk, hogy a könyvnyomtató gondatlanul adta ki a magyar szavakat. Igen sok a sajtóhiba; a szójegyzékben egyszer dezka, általáig, polgármester, baratzk stb. van nyomtatva, máskor meg tezka, dldalag, bolgári, paratzk stb. Az ilyen természetű sajtóhibák persze a mellett szólnának, hogy a magyar szavak értelmezője talán valami osztrák-bajor német volt, a mit azonban a Nomenclaturában levő német szókincs nem támogat. Gondatlanságból származó sajtóhibák ezek, a mint hogy ilyenek meglehetős szép számmal vannak a műben (pl. hármas: harmat helyett, horstat: hostat helyett Najos: Ma;os-hurka helyett, ürm, ilrdm: üröm helyett stb.). A sajtóhibákat külömben legjobban bizonyítja az, hogy e művecske se német, se pedig magyar részében nem eredeti munka. A czímlapon az áll, hogy ((Nomenclatvra .... ex varijs probatisque Autoribus collecta. Nvnc denvo adiectum idioma Hungaricum, in usum discentium». Ez állításból ki lehet olvasni, hogy a szóban levő Nomenclatvrá-nak 1629. évi kiadása csupán magyar részszel bővített kiadás, ellenben latin-német része «ex varijs probatisque Autoribuso összeszerkesztve, már előbb is, legalább egyszer megjelent. Arra, hogy az idézett Nomenclatura latin-német nyelven is megjelent volna 1629. előtt, semmi bizonyítékunk sincs, ilyenről a magyar bibliographiai irodalom semmit sem tud. Azt azonban könnyű bebizonyítani, hogy a nagyszebeni Nomenclatura főforrása mind a latin, mind a német, mind pedig a magyar Nyelvtudományi Közlemények. XXXV. *>>•