Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Melich János: A magyar szótárirodalom - II. 283

320 MELICH JÁNOS. állapítanunk: SZIKSZAI FABRICIUS 1574. előtt készített egy fogalomkörök szerint csoportosított Nomenclaturá-t, a melyben felhasználta MURMELLIUS magyar értelmezéseit, de külömben korának legjobb műveiből gyűjtötte össze a latin anyagot (a füvek latin neveit pl. FucHSiusból is vette). Ezt a szójegyzéket sárospataki tanár korában tanította, s művét halála után is Sárospatakon és egyebütt tankönyvül használták. Eletében és halála után 16 esztendőn keresztül SZIKSZAI FABRICIUS műve kéziratban volt elterjedve, a melyben részint maga, részint más tanárok olyan javításokat eszközöltek, hogy itt-ott egy-egy szót kéziratukba beiktattak, esetleg új fogalomkört besoroltak. Az ily kézről-kézre vándorolt kéziratok egyikéből a müvet 1590-ben Debreczenben nyomtatva is kiadták, majd később 1593-ban, 1597-ben, 1602-ben, 1619-ben 1630-ban, E külömböző kiadások egyike se egyezik teljesen a másikkal, mindazonáltal e kiadásokat három főcsoportra lehet osztani, s eszerint három főbb kéziratra visszavezetni. Hogy a külömböző kiadásokat kik rendezték sajtó alá, minden egyes esetben nem tudjuk megmondani. Az 1597. és 1619. évi kiadás sajtó alá rendezője A. SZILVÁS ÚJFALVI Imre debreczeni tanár volt. SZIKSZAI FABRICIUS műve korának egyik legjelesebb terméke, mert benne a mindennapi élethez szükséges szavak csaknem valamennyi csoportja össze van állítva. S az, hogy a műben igen nagy szókészlet van s hazai viszonyaink szükségletéből készült, kiváló értéket kölcsönöz e műnek nyelvtudományi tekintetben is, mert nincsen szótári művünk a XVI. századból, CALEPINUSÍ is beleszámítva, a melyben olyan gazdag, hazai dolgainkat magyarul megnevező szókincset elénk tárna. S hogy nem csak itthon becsülték SZIKSZAI FABRICIUS művét, bizonyítja, hogy a mű cseh-német értelmezésekkel megbővítve 1629-ben, illetve 1641-ben Bécsben is megjelent. Végül nagyhatással volt szótárirodalmunkra is e Nomenclatura. Határozottan kimutatható, hogy CALEPINUS magyarázója ismerte e művet kéziratban. De erről majd részletesebben CALEPINUS szótára alkalmával lesz szó. Későbbi szójegyzékek közül az 1629. nagyszebeni «Nomenclatvra»-n szintén kimutatható hatása. Mindezek alapján tehát állíthatjuk, hogy nem csak mint tankönyv, de mint szótári mű is SZIKSZAI FABRICIUS Nomenclatura-ja XVI. századi hasonló műveink legjelesebbike.