Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - XI. 1

2 MELICH JÁNOS. bet, mint a papok pilisét, a lat. corona-t, c o r o n a Sti. Petri-t, tpnsura coronalis-t. Nem jelentett a szó soha nyelvünkben «calvitium»-ot, «kopaszság»-ot, hanem kizárólag mindig egyházi terminus technicus volt, melynek nyelvtörténetünkben plis, pilés, pelís, pilis (v. ö. Schlágli szój., NySz., Oki. szót.) volt az alakja. A pilis szó eredetét tehát mint term. technicusét különválasztva kell tárgyalnunk a hasonló hangalakú és szláv eredetű Pilis helynevektől, s olyan nyelvet kell keresnünk, a hol a szláv plééb csakugyan terminus technicus, s jelentése «tonsura coronalis, corona». A szó eredetére nem utolsó fontosságú az a körülmény, hogy a keresztény egyházban kétféle «tonsura» dívik; az egyik a «corona S. Petri», a mely a róm. kath. egyházban dívik, s abban áll, hogy a fejet úgy nyírják le, hogy köröskörül hajkorona marad (nagysága változó); a másik a «tonsura S. Pauli», a mely a görög egyházban dívik, s abban áll, hogy a fejet egészen lenyírták, illetve ma a hajból csak néhány kissebb csomót kivágnak. Nálunk a róm. kath. «corona» volt használatban, a mi a pilis szó róm. kath. szláv eredetét eleve is valószínűvé teszi. A legelső kérdés, mi a pilis óbolgár, s azután általában gör. keleti szláv elnevezése. Az emlékek és a mai nyelvek erre kétséget kizáró feleletet adnak. Az óbolg. nyelvemlékek közül az Euch. Sin.-ban van néhány ima arra az alkalomra, a mikor valakit baráttá teendők pilisez ik. Ilyenkor a kifejezés postrésti (nocTp'kiiiTH, Euch. Sin.: 12, 13, 16, 150.), postristi (norrpHiUTH, Euch. Sin. 177—178.), stristi (cTpmuTH, Euch. Sin. 160, 177. 1.), postrizati, postrigati (iiocrpH-3ATH, nccrpHiMTH, Euch. Sin. 15, 159. L), a mi ugyan szóról szóra «nyírni», s^-nel (CA) összetéve «nyiratkozni)) jelentésű, valódi értelme azonban «pilisezni, valakit tonsurával ellátni», illetve «baráttá tenni». E jelentés igen szépen kiolvasható a Vita Methodii III. cap.-jából, a hol ez áll: iiik/i/k K'k 4AHMS&, H^ÉJKÉ JKHBCUfTk CKI3THH OTkH,H, HOCTpHI"k Ctt OIJ/dvYÉ K'k YkpkH'kl pH3'kl = in Olympum, ubi sancti patres vivunt, profectus tonsus est et nigra vestimenta induit (= azaz baráttá lett). Egyházi szláv nyelvemlékekben ép ezért a «clericus»-t, illetve «monachus»-t postri2b'tiikt>nek, striibnikb-nék (v. ö. MIKL. Chr. Term. 16. 1., Lex. p., JAG. Zur Entst. I. 29, 46. és SEEZNEVSKIJ, Mat.) hívják, a mi szóról szóra a «megnyirott»-at, «nyírott»-at jelenti (v. ó. kis piliső diák — sub-