Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - XI. 1

28 MEL1CH JÁNOS. gör. kel. szláv nyelvemlékekben és nyelvekben, s néhány róm. kath. szlávban is (v. ö. VONDRÁK, Fris. pam., horv. dalm. lectionariumok : satona, sotona, setena Kad CXXXVL 186.). Van azonban a, róm. kath. szláv nyelvekben a m. sátón-hoz teljesen hasonló alak, ez pedig a cs. satan (RÁNK szót., e mellett cs. t. satan is), lengy. szatan, hazai szlov. satan (Zobr. szlov. 97, osztr. szlov. satan, ném. satan), kaj-korv. satan (Szveti evang. Zágráb 1819, 34. 1.: shatan). Azt hiszem, a m. sátán ilyen róm. katholikus szláv (talán szlovén) s-sel bíró alakból való, s nem függ össze s-es ejtése a csuv. sujtan, tat. sajtan, tör. sejtan (ASMARIN), kisor. sajtan (PISKUNOV 39. 1., mind a négy szó = ördög) szavakkal. sekrestye. A régibb magyar nyelvben segrestye (segröstye), segestye (segöstye, segöstyéres ; NySz., MüEMELius-glossa M. Könyvszemle VII. 108. PESTHY és SZIKSZAY, Nomenclaturái) a szó; g-vel ejtették a szót a XV., XVI., XVII. században, s ma is nyoma van ez ejtésnek a népnyelvben (v. ö. MTsz.). Ebből azonban nem következik, hogy g-ve\ ejtették a XI—XII. században is. Már Pongrácz nevünk tárgyalásánál valószínűvé igyekeztem tenni, hogy a szó legrégebben nyelvünkben A>val hangzott; ez a nézetem a segrestyéről is. Ebből a segrestyé-ből újabb időben (sekrestyéres már aNySz.ben is) a hivatalos latin term. technicus hatása alatt lett a mai sekrestye. Az a kérdés már most, hogy a régi magyar ^sekrestye (illetve *sekrestya, v. ö. remete alatt mondottakat), későbbi segrestye milyen közvetítéssel került nyelvünkbe. E vizsgálódásunknál a gör. kel. szlávságot eleve is kizárhatjuk (itt a kitétel |Hi.;Mimi,.\, V. Ö. Supr. 91. és MIKL. Dict. abrégé), mert a czímül írt szó latin terminus technicus. VOLF GYÖRGY a m. sekrestye-ről az s hang alapján azt állította, hogy vei. olasz eredetű kifejezés (v. ö. Nyr. XIV. 351.). Ámde ezen az alapon ráto-román kifejezés is lehetne a sekrestye; Eovignoban ugyanis sakristéia a szó (IVE 38. 1., másutt sacrütia, secastria PALLIOPPI, Dizion.). De nemcsak a ráto-román, hanem a szláv nyelvekben is vannak s-es alakok; ime a róm. kath. szláv megfelelések: a) lengy. zakrystya, cs. zakfistie (GEBAUER, Hist. ml. I. 486, zakrzysti, PESTHY, Nomenclat.), sakristie, t. zákristija (sakristija), osztr. szlov. zákristija (másik kifejezés: zagrad, MIKL. EtWb.);