Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - XI. 1

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 29 b) kaj-horv. sakrestia, sakrestia, sekrestija, sekrestija (HABD., BJELOST., JAMBR., Ead CXVI. 117.), ca-horv. sekrestija (1457. évi adat, SURM. Acta croat. 210, JIREC. Die Bom. I. 85.), sakristia (VERÁN. Diót.), ma a Vinodolon, Bribir és a többi községben: sakrestija, saklestrija, sakrestija, sagrestija alakokat lehet hallani. Hogy az s-nek hol a határa, nem tudom (v. ö. VERANCSICS és arbei adat Bad CXVIII. 21.); talán itt is úgy van, mint a mise szónál; c) dalm. horv. sakristija (Bad LXV. 166, CXXXVI. 182.), róm. kath. szerb-bolg. sakristija. A róm. kath. szláv alakokat is figyelembe véve a m. sekrestye eredetéről ez a nézetem (v. ö. e mű I, 2. rész 2, 2, 61. 1.): A lat. sacristia-nak nyelvünkben legrégebben (XI., XII. sz.) *sakristja (olv. sakristya), később *sekristye, sekrestye (v. ö. remete szónál) lett. Ez a legrégibb forma kaj-horv. hazai szlovén átvétel az s alapján (a hazai szlovénben sakrisca, sakresca-nak kellene ma a szónak lenni, e helyett a magyar eredetű segestia szót használják). Később a XIV—XV. század folyamán, az olasz befolyás növekedtével az olasz nyelvjárási sagrestia (piemonti nyelvj., sagristia, MICALIA), S ez olasz alakból latinosított sagrestia, segrestia, segrestarius (v. ö. Du CANGE) hatása alatt segrestye, segrestyéres lett a szó. Ez az olasz nyelvjárás azonban, a honnan a g-s ejtés hozzánk került, nem lehet a velenczei, mert a vei. olaszban sacrestía a szó (BOERIO). AZ olasz befolyás megszűntével azután az írott latin sacristia hatása alatt a segrestye bői sekrestye lett. Kiinduló ponton tehát róm. kath. szláv: szlovén-horvát eredetű a m. sekrestye (a ty-xÖi v. ö. ostya, Adorján stb.). skapidár (Marg. Leg. 98, 99, 196: scapulart, 196: ev seapuiara, 53 : ev scapularat)', — lat. scapulare, ol. scapolare, scapulare, scapularo, vei. ol. scapulario (BOERIO), piem. ol. scapulari stb. — A róm. kath. szláv nyelvekben s-sel bíró alakok: horv. skapular (BJELLOST.), hazai szlov. skapuler, osztr. szlov. skapulír, skapalír (LINDE), cseh skapulír, t. skapulír, szorb zkapulír, lengy. szkapwlerz. A horv. m. adat latin-olasz, míg a többi szláv adat német (scapulier) eredetű. stáczió: a szt. keresztutat ábrázoló képek, vagy azok a helyek, a hol Üdvözítőnk kínszenvedésére emlékeztető képek vannak kifüggesztve; — lat. statio, ol. stazione, vei. ol. stazio (BOERIO), más ol. nyelvjárásokban stazion is, s-sel van a szó a szlovénben is (stacija, PLETERSNIK).