Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - XI. 1

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 27 szabály alapján a magyarban legelőször *remita volt a szó. Később, mikor néhány idegen szóban az i-ből < e, é, ö lett és az illeszkedés megtörtént, vált a *remita-hó\ remöte, remete, majd remete. Az i>e(ö) megfelelésre v. ö. szláv Spis: Anon. zepus (= Szepös), szláv -prist: m. (es)pöröst, szláv Bistrica: Besztercze, oláh, régi szerb Timis, Anon. Temus, MÓLNAK ALB. szótára. 1621. magy. lat. rész, a megyék nevei közt: Tömös, ma Temes, 1201-ben Scybin, lat. Cibinium: m. Szeben, régibb Szöbön stb. A m. remete, remöte tehát teljesen szabályos alakulás az ol. remita-hó\. Nem így áll a dolog a knj- és ca-horv. remeta szóra nézve. Az összes olasz alakváltozatok, a melyek előttünk ismeretesek, a második szótagban i-t mutatnak (romita, remito, romito, rimita, remita, remiíta, rimittu, remit). Ez az i arra kényszerít, hogy ha a horv. remeta szót olasz eredetűnek tartjuk, az átvett olasz alakot i-vel bírónak tegyük fel. Mivel azonban az ol. i-hől a horvátban nem lesz e, hanem változatlan marad, az a nézetem, hogy a horv. remeta szó e-je kétségtelenül vallja, hogy a szó a horvátokhoz a magyarból került. Ez a nézete volt a szó eredetéről MiKLosicHnak is (v. ö. NyK. VI. 312 ; BUDENZ fordítva). Végeredményül kimondhatom, hogy a m. remete az olasz remita átvevése. A m. szó átkerült a horvátba is (főleg a pálos szerzet által). roráté: hajnali mise, melyet advent első vasárnapjától karácsony első napjáig minden hajnalkor tartanak a róm. kath. egyházban ; — lat. rorate (az illető mise kezdete : r o r a t e cceli de super); más nyelvekben is a latinból, v. ö. ném. rorádi. rózsafüzér, rózsakoszorú, v. ö. olvasó. sakramentom, v. ö. szakramentum. sátán, satanas. A Münch.-k.-ben Luk. X. 18-at kivéve állandóan satanas-, sathanas-nak (s-sel? sz-szel?) van a szó írva (v. ö. Máté IV. 10, XII. 26, XVI. 23, Márk I. 13, III. 23, 26, IV. 15, VIII. 33, Luk. XI. 18, XIII. 16, XXII. 3, 31, Ján. XIII. 27.); a NySz.-ben közölt adatokból is az derül ki, hogy a satanas a régibb, sátán pedig az újabb kifejezés. A satanas közvetlenül a lat. satanas-hől (gör. aaravá*;) való, a sátán azonban olyan kifejezés, a mely egyezik a róm. kath. szlávság egy részénél található elnevezéssel. A gör. aaT<xvác-ból az óbolg. emlékekben sotona lett (v. ö. pap szónál és Cod. Mar. index, Euch. Sin. 40, 68. stb.), ez van a