Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - XI. 1

20 MEL1CH JÁNOS. Christl. Term. 26.) sem ad felvilágosítást. Hátra van az osztrákszlovén nyelv, a hol ezeket találjuk: aj Apóst. csel. II. 1: Vulg.: dies pentecostes, Jord.-k.: az pynkgst ynnepeenek napyay, KÁROLYI : a pünköxt napja = DALMATiN-féle krajnai bibliaford.: dan téh finkushti (olv. finkusti). b) Apóst. csel. XX. 16: Vulg.: diem pentecostes, Jord.-k.: pynkesth napyara, KAROLYI : pünköst napjára = DALMATIN : ob Vinskushtih (olv. ob vinkustih s v. ö. az 1582. TRUBER-féle kalendáriumot, a hol po Vinkushtih olvasható, Kres II. 644.), osztr. szlov. angol bibi. társ.: na binkoétni dan. c) I. Kor. XVI. 8: Vulg. usque ao pentecosten, KÁROLYI: pün~ köstig = DALMATIN : do finkushti, osztr. szlov. angol biblia t.: do binkosti. Az osztrák-szlovénben tehát a XVI. század óta a pünkösdnek vinkusti (PLETERSNiKnél: vinkusti), finkusti (ugyanígy MEGISER-nél; PLETERSNixnél: finkosti), binkusti (JANEZIC; PLETERSNiKnél: binkosti, ez a mai irodalmi alak; előfordul binkusta is, v. ö. MURSEC Bogocastji 191.) a neve. Ez az osztr. szlov. szó pedig német eredetű kifejezés. Kérdés azonban, felnómet-e. Nekem ugyanis az a nézetem, hogy a szlov. f(b, v finkusti szót magyarázhatni a közép(frank)németból is, meg a felnémetből is. Ha közép-, illetve alnémetből indulunk ki, akkor a középaln. pinkest lehetne az átvett szó (v. ö. GRIMM). Egy ilyen közép- (vagy al-)német pinkest a szlovénben *pinkest-té lett volna. Később a félném, lakosság befolyásának erősbödésével a szlov. ^pinkest az ófeln. fimfchusti, középfeln. pfingsten (a mai ném. nyelvj.-ban pfi/nlístd is) hatása alatt lett a mai binkosti, finkosti, binkusti, finkusti. Lehetséges azonban, hogy a szlov. szó közvetlenül az ófeln. (zi) finfkhusti(n), (zi) *pfinkusti(n, v. ö. KLUGE, EtWb.) szóból való. Az idegen / ugyanis a szlovénben vagy megmarad (finkusti; az /-bői magyarázandó a vinkusti alak), vagy fe-vé lesz (binkusti, v. ö. a bérmál szónál), vagy pedig p-\é lesz (v. ö. a pap szónál mondottakat). Az ófeln. *pfinkusti-, finfchusti-hő\ való eredet mellett szabályos szókezdetet mutat a meglevő szlov. binkusti, finkusti s szabályos volna egy *pinkusti is. Sokkal nehezebb megmagyarázni a binkusti -béli u hangot. Úgy látszik, hogy a szóban o az eredeti szlovén hang (ez van a mai irodalmi binkosti alakban), s az u csak az o-nak nyelvjárási (krajnai) változata. A magyar pünközsd egy ma ki nem mutatható szlovén *pinkosti vagy *pinkusti átvevóse, s nyelvünkben először